Interjú
„Egy független intézmény inkább a kihívásokat keresi”
2020-08. szám / Nagy Klaudia
1995-ben nyílt mega Fonó Budai Zeneház, amely állandó bemutatkozási lehetőséget biztosít a magyar és határon túli népzenének és néptáncnak, emellett az (etno)jazz és világzenei irányzatoknak. Koncert- és próbahelyszín, több rendszeres táncház otthona, lemezkiadó, valamint a
Budapest Folk Fest és a Héttorony Fesztivál szervezője. A járványhelyzet miatt számos koncert elmaradt, ezért nyáron kinyitottak, hogy fellépési lehetőséget adjanak a bajba került művészeknek. 25 éves fennállásának alkalmából szeptemberben jubileumi hétvégét rendeznek, és számos új lemezkiadvány jelenik meg. A Fonó igazgatóját, Horváth Lászlót arról kérdeztük, hogyan ünneplik az évfordulót, és mit gondol a jelenlegi kulturális helyzetről.
Milyen átépítési munkák zajlanak a Fonóban?
H. L.: Szó volt a Fonó teljes 21. századi megújításáról, de sajnos ezt a kulturális államtitkárság támogatása híján nem tudjuk folytatni, így kénytelenek voltunk kicsiben elkezdeni, átalakítani a tereinket. Kezdünk az öltözőkkel, a művészöltözőkkel, utána klímatechnikát szerelünk a nagytermeinkbe, és összenyitottuk a kerthelyiséget a Pajtával. Most van két szabad terünk, ami együtt tud lélegezni, nagyon hangulatos lett, az esti koncerteknek egészen új miliőt ad. Udvarunk a pajták klasszikus világát idézi, úgyhogy ezt próbáljuk most belakni. Picit kinőttük az épületet és a fővárost is, rengeteg Fonót lehetne szétszórni a Kárpát-medencében, de ehhez nagy összefogásra és támogatásra lesz szükség. Önerőből eddig jutottunk.
Kivételesen nyáron is nyitva állnak a zenészek és a közönség számára. Miért?
H. L.: A járványhelyzet tette szükségessé. Volt egy hosszú, négy hónapos leállásunk, a művészek, akik egyben barátaink is, óriási bajban vannak, ez a nyitás azt is szolgálja, hogy bármilyen módon tudjuk őket segíteni, például kis koncertekkel, táncházakkal, nyári eseményekkel. A fesztiválszezon is bebukott, ezért a Fonó nyári nyitvatartása a kisközösségek újraépítését szolgálja, illetve elsősorban azt, hogy a művészeink bevételhez jussanak.
A programok közt rengeteg az ingyenes koncert.
H. L.: Kis zenekarok lépnek fel kis közönség előtt, a célunk az, hogy a Fonó kerthelyiségét minél több ember megismerje. De a belépők egyébként sem drágák, nem tartozunk a drága helyszínek közé. | hirdetés
 |
|
Elmaradt a Folk Fest, a Héttorony Fesztivál és a DombosFest a járványhelyzet miatt. Hogy tervezi, ősszel mekkora rendezvényeket fognak tartani?
H. L.: Minden rendezvényt valamilyen szinten pótolni kellene, hogy az események szelleme ne vesszen el, például valószínűleg a DombosFest több helyszínen, Etyeken, a Fonóban, Szegeden, illetve Kishegyesen fog megvalósulni. Úgynevezett mikroélményeket fogunk kínálni, hogy túléljük ezt az évet. Fonó 25 címszóval szeptember egyik hétvégéjén, 20. környékén egy nagy eseményt szervezünk, ezzel indítjuk hivatalosan a Fonó 25 éves jubileumi sorozatát. Új produkciókat szeretnénk bemutatni, finomhangolású népzenei, világzenei kísérleteket. Utána szeptember közepétől beindulunk, egészen szilveszterig havi 4-5 olyan esemény lesz, amire ráütjük a Fonó 25 bélyegzőt, hogy ez is a kiemelt programok közé tartozik.
A Fonó kiadásában számos kiadvány szokott napvilágot látni. Milyen új albumok várhatók az évfordulóra?
H. L.: Húszéves a Balázs Elemér Group, az ő lemezük jelent meg a jubileum alkalmából, az Ötödik évszaknál az utolsó fázisban vagyunk, nemsokára lezárjuk a projektet. De Szelevényi Ákos, Lajkó Félix és a Dresch Quartet is új zenei anyaggal jelentkezik. A jubileum kapcsán flashmobot szervezünk, egy összművészeti zenei projektet, amivel megmutatnánk, hogy kiadványokból nem lesz hiány. Mi gondozzuk majd a Hagyományok Háza négy kiadványát, a BaHorKa gyerekalbumát, készül még a Dalinda új lemeze, valamint jön Cserepes Károly újabb opusa, zenei kísérlete. Szinte hetente érkeznek új zenei tartalmak.
Érzik már a járványhelyzet hatásait?
H. L.: Ez az év a teljes kulturális bukásról szól, ugyanis a 21. század elején lévő kulturális koncepció teljesen csődöt mondott. Minden műfajban újra kell értékelni az alkotásokat, a nemzetköziséget, mert egyszerűen nem lehet már annyit utazni a nemzetközi piacra. Át kell gondolni, mi az, ami digitális tartalom, mi az, ami betétdal, mi az, amit kisközönség vagy nagyközönség előtt lehet létrehozni. Ha marad az 500 fős limit, a Fonó egy olyan hely, amit lehet alakítani, de például a Zeneakadémia vagy a Müpa óriási bajban lesz, mert fél házakkal jó koncerteket tartani nem élmény, csalódás lesz a művészeknek és a közönségnek is. Kulturálisan teljesen más válaszok kellenek a pandémia után, ez szinte biztos. Mi mindig előre menekülünk, mivel a Fonónak nincs állandó fenntartója, egy független intézmény inkább a kihívásokat keresi, mert állandó támogatással lehet, hogy teljesen más irányt vállalt volna. A szabadságunknak a legjobb fokmérője, hogy függetlenek, szabadok vagyunk, és a kitalált ötleteinkhez rendelünk pénzt, nem pedig sok pénzt költünk el felesleges ötletekre, projektekre.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
