Ajánló
A rántás mindent visz
2020-11. szám
Saly Noémi útitársául mindig érdemes elszegődni, akár a kávéházak világába invitál, akár kultúrtörténeti sétára hív. Ezúttal gasztronómiai kalandozásra csábít, de nem egy klasszikus szakácskönyv segítségével, hanem egy pazar művelődéstörténeti utazással.
Az úgynevezett „magyar konyha” kialakulásának idején, a 19. század első kétharmadában járunk, amikor a szerző kutatásai alapján a kinyomtatott szakácskönyvek németből fordított, lopott holmik. Igazi kincs tehát egy olyan kéziratos receptgyűjtemény, amire Saly Noémi bukkant. A szerző egy jómódú nyugat-dunántúli háziasszony, Molnar Julia, aki az 1830-1850-es években a lányának írt és szerkesztett receptes könyvet. Könyvéből kiderül, hogy a kor tehetős családjai üdítően sok zöldséget fogyasztottak, hogy a csirkepaprikásba – nem tudjuk, milyen formában – mindig került sárgarépa. Ugyanakkor számos étel készítési módját nem adja tovább, valószínűleg azért, mert ezekkel már egész fiatalon tisztában voltak a lányok. Például azt mondja, gyúrd meg a tésztát, lágyabbra, mint a kalácstészta, de kalácsreceptet nem ad. A főzelékeknél van habarás és szórás, ám a rántás mindent visz, ami nem jó, ugyanakkor sok a zöldfűszer, és nagy tételben használnak petrezselymet. A lebilincselő gasztronómiai kincsestár olvasása pompás szórakozás.
Saly Noémi: Hatszáz tojás, egy se görbe | hirdetés
 |
|
Molnár Julia szakátskönyve 1854
Ab Ovo Kiadó, 2020
204 oldal / 4780 Ft
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
