Interjú
„Most a koncertezés van a fő helyen, a színház kicsit háttérbe szorul”
2021-07. szám / Pavlovics Ágota
Minden sejtjében színpadra született művész, pazarul énekel, remekül táncol, sármos előadóművész, aki tehetségével, közvetlenségével pillanatok alatt leveszi a lábáról a közönséget. Sikereit eMeRTon-díj, arany- és platinalemez, valamint Fonogram-díj kíséri, ám ha valaki azt gondolta
2013-ban a Sztárban sztár döntője után, ahol elnyerte a „Magyarország legsokoldalúbb előadóművésze” címet, hogy ezzel beéri, ma már tudja, tévedett. Ugyanis az igényes zenés produkciók mellé felvette repertoárjába a veretes prózai szerepeket és a komoly produceri munkát is. Augusztus 7-én zenekarával és vendégével Csillagtérkép címmel ad koncertet a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Bereczki Zoltánnal beszélgettünk.
Mondják, az ember a lelke viharaira találta ki a dalt, az ön számára mit jelent a műfaj?
B. Z.: Máshonnan indulok, amikor gyerekként még nem tudtam megfogalmazni, hogy mit jelent számomra, valóban a magányosság ellen használtam. Kiskoromban a vörös hajam miatt a társaim különcnek tartottak, és a dalokban találtam lelki nyugalmat, később a keleti vallások, az ezotéria felé fordultam, és rájöttem, hogy mindennek oka van. Nem teszek a gyerekkorom elé előjelet, nem volt negatív, sem pozitív, ráadásul 16 éves korom körül mindez megváltozott. Amikor pedig eljött a musicaltanulás ideje, már tudtam, akkor kezdünk el énekelni, amikor a szavak már elfogytak.
Két évig dobolt, hegedült, énekelt a Magyar Rádió Gyermekkórusában. Megesik még, hogy valamelyik korábbi hangszerén tudja legjobban kifejezni magát?
B. Z.: Sajnos nem tudtam eleget hangszert tanulni, az énekléssel előbbre voltam, és idegesített, hogy nem érem utol magam, ezért nem vált belőlem hangszeres zenész. Azért olykor a dobosok ki voltak tőlem, mert megesett, hogy egy élőzenekaros hangbeálláson megkérdeztem a dobost: ugye nem a készletedbe való cintányért használtad? Honnan hallod, kérdezte, tényleg leejtettem, eltört és másikkal pótoltam. Én azt hallom – válaszoltam, hogy nem azt hallom, amit kellene, hanem egy másikat. Ezek nüanszok, de nagyon sokat számítanak, ilyen apróságokon múlik, hogy egy produkció kiemelkedő lesz, vagy átlagos marad.
Koncertjének címe Csillagtérkép, vagyis egyik új dalának a címe, miért éppen ezt választotta?
B. Z.: Mert ebben az állapotban leledzem, számomra is új volt, hogy ebben a világban találtam magam, letettem egy hosszú életszakaszt, és már egy ideje kerestem valakit, de nem tudtam, hogy kit. Palya Beának sokat beszéltem magamról, végül közösen egy imádságot akartunk írni, aminek része volt, hogy nagyon szeretném megtalálni a társamat, amiből jóslat lett. Bea 2018 decemberében írt szerzeményünk szövegéről azt mondta, hogy meg fogja változtatni az életemet. Így is lett, hiszen 2019. január 14-én találkoztam Bata Évával, rátaláltam arra, akit kerestem.
| hirdetés
 |
|
A koncert vendége Radics Gigi, akivel több művészi találkozása is volt, elég, ha csak a Sztárban sztárra vagy A Játékkészítőre gondolunk.
B. Z.: Radics Gigi időről időre olyat tesz le az asztalra, amire oda kell figyelni, ilyen az új dala is, amit A Dalban énekelt, és amivel nagyon szíven talált. A szövege az anyaságról, a szülőségről szól, és én is apuka vagyok. Voltak már közös koncertjeink, és mindig azt látom, hogy itt áll ez a lány, aki olyan technikával, olyan hangon énekel, amilyen nem nagyon van a világon. Olyan hangot adott neki a Jóisten, amiből nincs másik. Odaszögez a székhez, ha hallgatom.
Zenekarának tagjaival hosszú évek óta muzsikál, bemutatná őket?
B. Z.: Magyarország legkeresettebb session zenészei játszanak nálam, a doboknál Siklósi Bence ül majd, Bubenyák Zoltán a billentyűsöm, akivel kis akusztik koncerteket is csináltunk, és leginkább hangszíngyárosnak nevezném. Csiszár Ferenc gitárossal az első lemezem óta, vagyis 22 éve dolgozunk együtt, a basszusgitáros pedig Baranyi Gergő lesz. A vokalista lányok közül Kiss Encit több formációból ismerheti a közönség, Lengyel Johannát pedig a Sztárban sztárban ismertem meg, és elhívtam a koncertjeimre énekelni. Csudás, összeszokott csapattal fogok színpadra lépni.
Óriási a repertoárja, hogy szerkeszti meg a műsort?
B. Z.: Azt remélem, hogy a közönségemnek nagyon hiányzott már ez a koncert, hiszen egy éve nem hallottak. A műsor majdnem ugyanaz lesz, mint egy éve, persze a vendégemnek is kell helyet hagynom. Mostanában kezdek csendesedni, érkezik a béke hozzám, és picit mélyebbre ásogatok, onnan próbálok keresni dolgokat, és azokat megírni. Persze a közönségem követeli azokat a dalokat is, amikre meg lehet mozdulni, ezért egy nagy ívet próbálok megrajzolni. A lassabb, csendesebb kezdés után szép fokozatosan húzzuk fel a tempót. A nagy kedvencek közül Michael Jackson marad, de újraértelmeztem a Sztárban sztárban énekelt dalaimat, írtam egy három dalból álló zenei „Így írtok ti-t”, de nem szeretném ellőni, hogy ki mindenkinek a stílusában. Legyen meglepetés ez a kis játék. Tavaly a Városmajorban, amikor egy pillanatra újranyitottak a színházak, egészen különleges volt a koncertünk, az első pillanattól fogva felfokozott hangulat volt, még nem léptem színpadra, de már éreztem, hogy olyan a hangulat, mint a lufi, amit már nem kell felfújni, csak el kell engedni. Azt az egyedülálló pillanatot megismételni valószínűleg nem lehet, de valami hasonlót szeretnénk összehozni.
A sikeres prózai színházi szereplés, produceri munka, szervezés mellett hol van a helye az életében manapság a koncertezésnek?
B. Z.: Most a koncertezés van a fő helyen, a színház kicsit háttérbe szorul, mert kisbabánk lesz, és szeretnék otthon lenni a babával és Vicával. Szeretnék egy ideig csak apuka lenni. Egyetlen előadást fogok játszani a Játékszínben, a nézőkkel beszélgető, a Dolgok, amikért érdemes élni című, egyszemélyes Duncan MacMillan-darabot.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
