Ajánló Mikor kezdjünk el diázni? 2022-01. szám
Mert az ma már nem kérdés, hogy diázzunk-e egyáltalán. De vajon mikortól? Erről kérdeztük a Diafilmgyártó Kft. ügyvezetőjét, Csehné Lendvai Gabriellát, aki az alábbiakban fejtette ki véleményét erről az igazán gyermekbarát műfajról.
A diavetítés „újkori” térhódításának idejét éljük: szerencsére mind többen ismerik fel e hagyományos műfaj előnyeit és jelentőségét.
Álló képeket látunk és a szülő saját hangján szólal meg a mese, ezért sokkal kevesebb inger éri a kisgyereket, mint a tv vagy egyéb kütyük használata során. Ám éppen ez a kevesebb inger az, amitől diavetítéskor az agyban beindul a képalkotás folyamata, a manuális képtovábbítás miatt pedig a gyermeknek van ideje feldolgozni a látottakat-hallottakat, sőt kérdezhet, beszélgethet is közben. A diavetítés kifejezetten gyermekbarát műfaj – ez ma már nem kérdés.
A kérdés inkább az, vajon mikor kezdjük el?
Sokan már az első gyerkőc megszületésekor beszerzik a vetítőt, és alig várják, hogy vetítsenek. Ez örömteli, mégis óva intenék: nagy valószínűséggel 2 éves kor alatt nem fog működni a dolog. És jön a csalódás vagy a megállapítás: az én gyerekemet nem érdekli a vetítés. Dehogynem, csak még nem jött el az ideje!
Nehéz megmondani persze, mi az ideális kor. Függ magától a kisgyermektől, hiszen van, akit már elég hamar le tudnak kötni a képeskönyvek – ilyenkor meg lehet próbálkozni a diavetítéssel is. Mások csak később kezdenek nyugodtan megülni egy-egy mese fölött, akkor nagy valószínűséggel a diavetítést is később kell elkezdenünk.
Más a helyzet, ha van nagytestvér a családban, akinek vetítenek. Ilyenkor a kisebb „beleszületik” a vetítésbe, hamar megtanulja a vetítés körüli teendőket: be kell sötétíteni, elő kell venni a készüléket, a diatartó dobozt, oda kell hozni a nagyi szemüvegét… Mindezen előkészületekbe már korán bele lehet vonni a kisebbet, akit lehet, ezen kívül már más nem is fog érdekelni, de a rituálét, az izgalommal teli, meghitt légkört érzi, szereti és várja. És valószínűleg a diamesét is hamarabb fogja végigülni, mint kortársai, hiszen a példa a nagytesó.
Azon se csodálkozzunk, ha a kisgyermek, főleg ha fiú, először inkább a készülékkel kezd foglalkozni: hol lehet bekapcsolni, hogy kell befűzni, mivel lehet tekerni a filmet, hol jön ki a fény? | hirdetés
|
|
Ez jó. És ez egyébként az egyik, ritkábban említett előnye a diázásnak: kézzel fogható, tapintható, érzékelhető – vagyis valós. Ellentétben a dobozokból megszólaló mesékkel és figurákkal.
Ha a vetítőgép érdekli tehát a csemetét, engedjük őt vizsgálódni, kísérletezni, lehet egy saját diafilmje is, amit ő fűzhet be és tekerhet végig. Engedjük mesét választani, de ne legyen kötelező végignézni. Nyugodtan ki lehet a felénél is fűzni a filmet! Vagy persze visszatekerni, ha nagyon jó. Vagy bohóckodni közben. Ahogy a kicsi igényli. Ne erőltessük, és ne türelmetlenkedjünk. Lehet, hogy csak 4 éves kortól ül le nyugton a vetítőgép mellé, de akkor már biztosan.
Ha pedig már beérett diázó lett, érdemes sokféle mesével próbálkozni. Nyugodtan ajánljunk vagy fűzzünk be újabb, általunk kiválasztott mesét. Kísérletezzünk bátran, a gyerek partner lesz. Az sem baj persze, ha valami nem tetszik (miért is ne lehetne saját ízlése?), ilyenkor érdemes megkérdezni, vajon miért nem tetszett. Rávilágíthat pár olyan dologra, amiket jó lehet kitárgyalni. Egy idő után újra próbálkozhatunk a nemszeretem címmel, mert megérhet hozzá a gyermek!
Érdemes a diafilmkatalógust a kezükbe adni, mert örömmel ismerik fel benne a már vetített meséket, de felfedezhetnek újabbakat is, melyek elnyerik a tetszésüket. Jó látni, ahogyan a sokszínű képi világot felsorakoztató kínálatból saját kis ízlésük szerint válogatnak. A 300 címet is meghaladó választékból, mely évről évre újabbakkal bővül, mindenki találhat sok-sok kedvére valót.
www.diafilm.hu
|
vissza |
|
| |