Interjú
„Mindenféle tekintetben korszakhatáron állunk”
2022-04. szám / Nagy Klaudia
2022. április 10. és szeptember 4. között kerül megrendezésre a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával a II. Ipar- és Tervezőművészeti Nemzeti Szalon a Műcsarnokban. A Közös tér című kiállításon négy generáció művei lesznek megtekinthetők az iparművészet különféle területeiről.
A tárlat Arisztotelész Kategóriák című műve alapján rendezi az elkészült alkotásokat, hogy megérthessük a „kimondható dolgok” természetét, és önmagukban tekintsünk rá az előttünk lévő tárgyakra. A kiállítás kurátorát, Szilágyi B. András művészettörténészt a megnyitó előtt arról kérdeztük, milyen változásokon ment át az iparművészet az elmúlt időben, és mitől lesz különleges az idei szalon.
Hatalmas merítésből kellett szelektálni, végül több mint 300 alkotás kerül kiállításra. Hogyan zajlott a válogatás?
Sz. B. A.: Az iparművészet egy rendkívül széles, nagy téma, nem lehet úgy kezelni, mint a többi szalon esetében, ahol egy aránylag körülhatárolható szakmai közösség munkássága van kiállítva. Az iparművészet tíz önálló szakma, beletartozik a divatvilág, a tárgyalkotás, tehát a szilikátművészetek, az üveg-, kerámia-, porcelánművészet, ötvösség, fémművesség, idetartozik a média design és smart design területe, az animáció és az ipari formatervezés is, ezekből szelektálni megterhelő feladat. Ezért döntöttünk úgy, hogy tíz szekciót hoztunk létre, és minden szekció élére a szakma egyik kiválóságát kértük fel, hogy egy olyan összeállítást válogasson össze az adott szakterületből, amellyel átfogó képet tud mutatni az elmúlt 5 évben készült művekről. A válogatásban segítségemre volt Harmati Hedvig, Szenes István, Fusz György, Liszka Tamás, Kálmán László, Ducki Krzysztof és Tóth Fruzsina. Mivel 2022 Az Üveg Nemzetközi Éve, ezért a Műcsarnok a Bohus-Lugossy Alapítvánnyal együttműködésben egy önálló fiókkiállítást és rendezvénysorozatot hozott létre az idei szalon keretében, amit az üvegnek szentelt. A fiókkiállítás kurátora Balogh Eleonóra üvegművész. Az ő munkájuk koordinálása, összehangolása, illetve a közös koncepció kidolgozása volt a feladatom.
Kiemelt cél volt, hogy több generáció is képviseltesse magát?
Sz. B. A.: 2022-ben mindenféle tekintetben korszakhatáron állunk. Az összes műfaj radikálisan átalakul, teljesen új anyagok lépnek be a képbe, a tradicionális anyagok, technikák és az új művelési módok versenye egyre erősödik. Teljesen átalakulnak a különböző technológiák, amelyekkel ezeket a tárgyakat létrehozzák. Ezt a fajta radikális változást az iparművészet területén muszáj érzékeltetni és lekövetni. Ezért fontos, hogy fiatal pályakezdők is megmutatkozzanak, akik már teljesen más gondolkodásmód szerint alkotnak. Mindazonáltal azt is fontosnak tartottam, hogy azok a nagy hatású iparművészek, akik az utóbbi pár évben hunytak el, külön szekcióval legyenek jelen, mert a múlt és a jövő nem elválasztható egymástól, nem ellentét van közöttük, hanem kontinuitás. Ezért szerettem volna, hogy a ma még alkotó idős művészek közül is sokan tudjanak részt venni, csakúgy, mint a fiatalok.
A digitalizáció miatt eltűnhetnek esetleg iparművészeti területek, mint például az üvegművészet?
Sz. B. A.: Nem gondolom azt, hogy eltűnnének, hanem átalakulnak. A legjobb példa erre a nyomtatott könyv. Rengeteg tartalom átment az internetre, ezért a ponyvaregényt okoskönyvként egyszerűbb kiadni, mert tableten szívesebben olvassák az emberek. Ezzel szemben az egyedi könyvek és kiadványok piaca új életre kelt, mert az emberek már nem azért veszik meg a könyvet, mert az abban lévő információhoz akarnak elsődlegesen hozzájutni, hanem azért, mert rendkívül szép tárgy. És ily módon maga a könyv is mint műfaj egyre inkább művészibbé, mívesebbé válik és átalakul. Vagy például lehet azt mondani, hogy a velencei csillárok kora lejárt, de az üveg az egyik leginkább megújuló anyag manapság a világban. A mostani robotoknak a vázszerkezete üvegszálból készül, ami kulcsszerepet kap az elektronikában a számítógépeknél vagy az okoseszközöknél, tehát maga az anyag átvándorol egyik helyről a másikra, a használatból a művészetbe, a művészetből a használatba. Az iparművészet területén folyamatosan a használat és a művészet között utazunk. | hirdetés
 |
|
Arisztotelész Kategóriák műve egyfajta rendezői elvként szolgált. Miért pont ezt a művet hívta segítségül?
Sz. B. A.: Az iparművészet tárgyait nagyon nehéz besorolni. Rengeteg vita zajlik a művészet területén, hogy mi a design fogalma, vagy mit jelent az iparművészet egyáltalán, van-e létjogosultsága a 21. században, vagy ez egy 19. századi fogalom, ami már rég elavult. Arisztotelész a kimondható dolgokról beszél, számos filozófus azt gondolja, a világban található dolgok bekategorizálását végzi, mások pedig a nyelvi elemekre hívják fel a figyelmet. Mi úgy döntöttünk, hogy az arisztotelészi kategóriát arra kellene használni, hogy a tárgyakat önmagukban nézzük, hogy eltávolodjunk azoktól a fogalmaktól, amelyekről ezek a viták meddő módon több száz éve folynak. Egy kimondható dolog, egy tárgy önálló jogon van ott ebben a közös térben, saját kiterjedése, saját helye, anyaga, ideje, kapcsolatai, relációi vannak, tehát az arisztotelészi kategóriák alapján önállóan szépen végigvizsgálható. A tíz kategória mind olyan fogalmakból áll, amelyekből az előttünk lévő tárgy kiolvasható és interpretálható.
Biztosan izgalmas lesz barangolni ennyiféle alkotás között.
Sz. B. A.: A Hetedik Műterem csapata újraértelmezi a Műcsarnok külső és belső tereit, a témák egy különleges installáció részeként lesznek kiállítva, ami külön pluszt ad a tárlathoz. Azért választottuk őket, mert művészi víziójuk pont megfelelő ahhoz, hogy az intellektuálisra hangszerelt koncepciót az egyszerű szemlélő számára is érthetővé és bejárhatóvá tegye. Szerettük volna vezetni a látogató figyelmét, vonzóvá és izgalmassá tenni ezt az utazást, amit ebben a közös térben az alkotások között véghezviszünk.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
