Interjú
Intellektuális showműsor festői környezetben
2022-06. szám
Tehetsége már egészen fiatalon megmutatkozott, iskolás évei alatt az ország számos pontján adott orgonahangversenyt. 1998-ban az Egyesült Államokba utazott, hogy tovább képezhesse tudását, és folytathassa a koncertezést. 2005-ben tért vissza Magyarországra.
Dinamikus, nagyszabású látványkoncertjei összművészeti produkciók is egyben, amelyek remekül ötvözik a zenét, a képzőművészetet, a táncot és a színészi játékot. Rengeteg jótékonysági munkát végez, alapítványa a határon túl élő magyar közösségeknek szervez koncerteket ismert magyar komolyzenészek részvételével. Hangversenyeit saját menedzsmentjével együtt hozza létre, ami hatalmas szabadságot jelent számára. Rákász Gergely orgonaművésszel nyári koncertsorozatáról beszélgettünk, amely a parádé és a pompa világába kalauzolja a klasszikus zene szerelmeseit.
A hatodik évadához érkezett a Lords of the Organ koncertsorozat, amely a Parádé és pompa címet kapta Edward Elgar műve után. Idén nyáron is kastélyokban, várakban, palotákban és templomokban lép fel. Mi vonzza ezekhez a helyszínekhez?
R. G.: A szépség. Az emberiség folyton széthúz, nem képes egyetérteni semmiben, kivéve talán a szépséget. Belülről érezzük, szeretjük a szépet. A sorozat a kastélyudvarokban, palotákban, várakban indult, hiszen az elmúlt években közel 40 kastély és vár újult meg Magyarországon a Nemzeti Kastély- és Várprogram keretein belül. Tavaly a covid utolsó hónapjai alatt azt kerestük a csapatommal, hol találkozhatunk biztonságos körülmények között a közönségünkkel. Remek együttműködést alakítottunk ki a Nemzeti Kastély- és Várprogrammal, örültek, hogy a gyönyörű eredményeiket megmutathatják, én pedig boldog voltam, hogy olyan szabadtéri helyszíneket tudok biztosítani a hallgatóknak, ahol le tudom őket ültetni, ahová nem jön be zaj. Amikor a projekt elindult, minden egyes helyszínt megnéztünk, alaposan feltérképeztünk. Külön világítási terv készül minden egyes kastélyhoz, például most egy fényjátékot tervezünk, amely megvilágítja az épületeket az orgonajáték közben. Már lassan 20-30 éve abban a kellemes cipőben járok, hogy csak a közönség visszajelzéseire kell figyelnem, ők pedig folyamatosan jönnek a koncertekre, ami örömmel tölt el.
Fontos megemlíteni, hogy nemcsak koncertélményt kapnak a látogatók, hanem annál jóval többet.
R. G.: Közel 40 épület áll rendelkezésre, az egyik szebb, mint a másik, a közönségnek lehetősége van arra, hogy be tudja járni a kastélyt, a parkot. Exkluzív idegenvezetést szervezünk a látogatók számára, az esti koncert pedig az egész napos program megkoronázása. | hirdetés
 |
|
A klasszikus zenét show formájában próbálja népszerűsíteni, közelebb hozni az emberekhez. Hogyan lehet show-t építeni az orgonajátékra?
R. G.: Hosszú évekig Amerikában tanultam és éltem, nekem azt tanították, hogyha valami jó, arra még nem biztos, hogy kíváncsiak az emberek. Mindenki moziba megy, streamel, a közösségi média által pedig iszonyatos adathalmaz zúdul rá. Ha a klasszikus zenét nem show formájában adom elő, amitől a ma embere számára is vonzó program lesz, akkor csak egy szűk elit csoport kiváltsága marad. El kell döntenünk, melyik irányt választjuk: csak magunknak játsszunk, nem törődünk a hallgatóval, és egyszerűen elfogadjuk, hogy csak egy maroknyi embert érdekel a klasszikus zene. Vagy inkább azt mondjuk, hogy mindenkinek jó, ha többen rajonganak ezért a műfajért. És itt jön az izgalmas rész: a zenei anyagban nincs hígulás, de olyan a körítés és a csomagolás, hogy 2022-ben egyre többen szeretnék látni, hallani a produkciót. Ez egy win-win helyzet, ami akkor tud megvalósulni, ha látványkoncertet adunk a kastélyoknál, és a hangversenyeken sokat mesélek a közönségnek, hogy a zene mellé kapjon egy kis háttérinformációt is. Ez egy intellektuális showműsor, ahol úgy szórakozunk, hogy közben feltöltődünk, emelkedik a szellemünk és a lelkünk.
Ezúttal milyen műveket hallhatunk?
R. G.: A Lord of the Organ tulajdonképpen egy antológia. Lassan 30 éve vagyok színpadon, ez alatt bő száz műalkotásból álló repertoárom alakult ki, minden évben hozzátanulok még kettőt-hármat, csak úgy, a magam örömére, és hogy frissen tartsam az elmémet. Néhány évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy ezeket feljátszom lemezre, újra előveszem, mindent leporolok, és a mai előadásomnak megfelelően újra kidolgozom őket. Háború van a szomszédban, gondoltam, kicsit belekukkantunk abba, milyen elképzelései voltak az embereknek a háborúról a művészeten keresztül. Julius Fucik Gladiátorok bevonulása című indulójával kezdünk, hiszen az orgona valójában showhangszer, az arénából indult, részese volt az ókori rómaiak életének. Az est címe azért Parádé és pompa, mert Edward Elgar nagyon ideális, romantikus háború-elképzelést komponált meg. Romantikus gondolat volt, hogy a fiúk elmennek a háborúba, majd életük végéig mesélik a kocsmában, milyen kalandokat éltek át. Néhány évvel később, az első világháború alatt Gustav Holst megírja A bolygók című zenekari szvitjét, amelynek egyik tétele a Mars, a háború hozója címet viseli. Elképesztő egymás után hallgatni a két zenét, mindkettő angol, még hosszra is egyformák, mégis más a hangulatuk. Az első rész lezárásaként felhangzik Bachtól az Ember, búsulj nagy vétked felett című korálja, amely így egy gondolatmenetben katartikus élményt nyújt. Új, Organ Meditation című lemezemről játszom César Franckot, ami kifejezetten klasszikus orgonazene, illetve megszólal még Dvorák Újvilág szimfóniájának egy részlete is. Tavaly elhatároztam, hogy az évek során végigjátszom Vivalditól A négy évszakot, idén a Nyár tételre kerül sor. Fényjáték, zenetörténeti kommentárok és klassz klasszikusok várják a hallgatókat klassz helyeken.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
