PM Online | Zene

Első ránézésre kijelenthetnénk, a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertje abban különleges, hogy nincs benne meglepő, és ez igencsak eltér a neves zenekar utóbbi időben tapasztalt műsorszerkesztési elveitől. A koncert

első fele valóban hagyományosnak mondható; két olyan közönségkedvenc művet választottak, melyeknél – pont a népszerűségük miatt – alaposan meg kell küzdeni a sikerért.
A világ leghíresebb szerenádja, a Kis éji zene után Mendelssohn-versenymű (1., g-moll zongoraverseny, op. 25) következik. Az együttes angol vendége, Benjamin Grosvenor először lép fel Budapesten, azután, hogy a nemzetközi zenei élet legjelentősebb helyszínein már nagy sikert aratott érzékeny, kiforrott zongorajátékával. A koncert második része viszont tartogat kuriózumot: Anton Sztyepanovics Arenszkij 1895-ös keltezésű vonósnégyesével a műfaj addig kőbe vésettnek tekintett szólamkiosztási szabályát (1. hegedű, 2. hegedű, brácsa, cselló) rúgta fel, művét hegedűre, brácsára és két csellóra alkotta meg, és ezzel jelentős kritikát zúdított magára. Pedig így a gyönyörű alkotásban a szokásostól eltérő módon érvényesülnek az erővonalak, és ezen a koncerten, a kamarazenekari előadásban még inkább eltolódik a hangsúly a mélyebb regiszterek felé.
Művészeti vezető és vezényel: Várdai István. Koncertmester: Tfirst Péter. Közreműködik: Benjamin Grosvenor (zongora). Továbbiak: www.lfkz.hu