Interjú
„A színészet valahol belül van, egy igazi adomány”
2022-11. szám / Nagy Klaudia
Bodrogi Gyula hazánk egyik legnagyobb színészlegendája. Megszámlálhatatlan színházi előadásban és filmben szerepelt, tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, dolgozott rendezőként és színidirektorként is. 2003 óta a Nemzeti Színház tagja, ahol a mai napig aktívan játszik.
Jelenleg a Karinthy Színházban próbálja a Nagymester című darabot, amelyet Valcz Péter és Olt Tamás kifejezetten az ő számára írtak. A darab középpontjában egy rejtélyes, idős úr áll, aki színészetre kezd tanítani egy fiatal, árva fiút, amely során mindkettejük élete gyökeresen megváltozik. A szívmelengető előadás bemutatójára december 16-án kerül sor Valcz Péter és Olt Tamás rendezésében.
A Nemzet Színészével, Bodrogi Gyula Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művésszel és Olt Tamás színész-rendezővel, a Karinthy Színház ügyvezetőjével a premier előtt beszélgettünk arról, hogyan született meg a darab ötlete, és mit gondolnak a fiatal színészgeneráció helyzetéről.
Gyula bácsi nyáron nagyon megijesztett mindenkit, amikor kórházba került. Ősztől újra színpadra állt, és új szerepet próbál. Eszébe sem jutott, hogy szünetet tartson?
B. Gy.: Nincsenek olyan nehéz feladataim, és szívesen dolgozom tovább, nem jár nagy fizikai megterheléssel, így teljesen jó nekem. Ha az ember egészséges, mindig jól érzi magát, pillanatnyilag ez a legfontosabb.
Hogyan indult el a közös munka, kinek a fejéből pattant ki az új darab ötlete?
B. Gy.: Tamás 2017-ben mutatta be önálló estjét, a Szájon lőtt tigrist a Nemzeti Színházban, amit ő írt. Megnéztem, és úgy éreztem, hogy van tehetsége az íráshoz és a rendezéshez. Amikor előállt az ötlettel, hogy ír nekem egy darabot, azt válaszoltam, miért ne, nézzük meg, mi sül ki belőle.
O. T.: Az alapötlettel valóban én rukkoltam elő, meg is írtam az első két jelenetet, és egy szinopszist, a történet lényege pedig az volt, hogy a főszereplő Nagymester tudjon tanítani, kölcsönösen tanulhassanak egymástól. Egy bensőséges kamaradarabot képzeltem el, kevés szereplővel, ahol a színészi játékon van a hangsúly: régimódi, nagybetűs, színészcentrikus színjátszás jó dialógokkal. Ebből indultam ki, majd megkértem Valcz Péter barátomat, hogy segítsen a megvalósításban, annak idején mindketten Babarczy László osztályába jártunk a Kaposvári Egyetemen. A jelenlegi történetvázat már együtt alakítottuk, az első két jelenetből kiindulva újraírtuk az egészet. Mivel már volt egy lekötött munkám máshol, megkértem, hogy szálljon be a rendezésbe is, az ő kezébe tettem a karmesterpálcát, én pedig próbálom segíteni a produkciót, ahogy időm engedi.
Mi jellemzi a darabot, mit tudhatunk róla?
O. T.: Egy állami gondozott fiúnak munkát kell szereznie, mindenhol próbálkozott már, de elképesztően nagy hátrányból indul. Az utolsó lehetősége egy gondnoki állás egy vidéki kúriában. Élete során rengeteg küzdelemmel kellett szembenéznie, ezért beszédhiba alakult ki nála. Keresi önmagát, szeretné megvetni a lábát ebben az életben, szeretné, ha a környezete, az emberek elfogadnák. Nem tudjuk, ki a rejtélyes idős úr, aki ebben a kúriában él, de idegesíti, hogy a fiú beszédhibás, és ad neki egy beszédgyakorlatot, hogy tanulja meg, vagy ne is lássa többet a házban. Meglepően hamar megtanulja, és a beszédhibája elmúlik. Kiderül, hogy az öreg egykor színészként dolgozott, de 45 éve elvonultan él a külvilágtól a csigaházában, ahogy a fiú is szeretne kijönni a csigaházából, mert kapcsolódni szeretne a világhoz. A színház nyelvén keresztül az idős bácsi a srácot emberré neveli, alkalmassá teszi arra, hogy a társadalom tagja legyen. Az öreg pedig egy újabb célt talál az életében, pont a színházon keresztül, amivel nem akart többé foglalkozni. A fiú egy családhoz és egy mesterhez jut, az öreg pedig utódra lel, és visszatalálhat a szakmájához. A fiút a Junior Prima-díjas Benedek Dániel, a Nagymester lányát Balázs Andrea, a fiú szerelmét Csapó Judit egyetemi hallgató alakítja. Műfaja szerint vígjáték, amelyben mély emberi sorsok mutatkoznak meg, de a mi darabunkban a tragédia már megtörtént a hőseinkkel, nálunk a megoldás, a felemelkedés és a happy end születik meg.
Gyula bácsi, egykor ön is tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Mi volt a legfontosabb, amit oktatóként szeretett volna átadni a színinövendékeknek?
B. Gy.: Csak egy vágyam volt, hogy mindenféle beleszólás nélkül saját maguk találják ki, valósítsák meg, amire készülnek. Ugyanis a színészet az egyetlen olyan művészeti ág, amit gyakorolni lehet, de tanítani nem. Hiába mondom neki, hogy nagyobbat lépj, morcosabban nézz, ha nem kelti fel a figyelmemet, ha hiányzik belőle valami plusz. A színészet valahol belül van, egy igazi adomány, a gyakorlás természetesen csodákra képes, de tanítani nem nagyon lehet. Emlékszem, egyik évben azt mondtam a tanítványaimnak, hogy addig, amíg nem tudtok mindent rendesen, nem írom alá az indexet. Csináljatok egy vizsgát, zenés darabot. Végül olyan jól sikerült a vizsgaelőadás, hogy mindenki nekem gratulált.
Mi az, amit Gyula bácsitól el lehet lesni? | hirdetés
 |
|
O. T.: Teljes szövegtudással érkezik az olvasópróbára, olyan alázattal készül egy szerepre 88 évesen is, amit bárki megcsodálhat. A legnagyobb iskola, amit el lehet lesni, ahogy emberileg közlekedik. Nincs haragosa, nincs olyan, akinek ne állna meg egy mosolyra, mindenkihez van egy kedves szava. Minden létező díjjal kitüntették, csak akkor lehetne több díja, ha mindent megkapna még egyszer, mert már mindenből van egy. Nem szállt a fejébe a siker, minél elismertebb, annál kevésbé érezteti, hogy ő a Nemzet Színésze. Ha nem is úgy tanít már, hogy bemegy az egyetemre és órát tart, de ahogy közlekedik köztünk, az is egy olyan iskola, amit nagyon kevesek kaphatnak meg.
Milyen a mostani színészgeneráció helyzete?
B. Gy.: Sajnálom őket.
Miért?
B. Gy.: Mostanában kicsit lement a fény a színházról. Örökké lesz színház, ameddig a Földön él ember, csak valamikor nagyon reflektorfényben van, valamikor kicsit lehúzzák róla a fényt, és most úgy érzem, hogy a fiatalok nem a színházban keresik és találják meg az igazi helyzeteket, hanem mindenféle tehetségkutató műsorban. Én még szerencsés vagyok, mert pont abban az időszakban lettem színész, amikor a színház őrületesen fontos volt valamiért, fantasztikusan odafigyeltek a kultúrára. A fiatalok most akkor tudnak megmutatkozni, ha szerepelnek valamelyik sorozatban. De a nézők furcsa módon így is legtöbbször csak a sorozatbeli nevüket jegyzik meg. Színházi közvetítés és tévéjáték nincs, a színház most egy kicsit halványabb szerepet kap, ezért nehéz manapság kiugrani. Amikor fiatal voltam, ha valaki a színházban kiemelkedőt alakított, azonnal szerepelhetett a televízióban. Most megfordult a világ, a televízióban kell először megmutatkozni, régen a színházban tűnt ki a színész, és úgy került be valaki a televízióba, tévéjátékokba. Fantasztikus sikereket lehetett elérni, évente legalább öt tévéjátékot játszottunk.
O. T.: Szerencsés a magyar színház, hiszen a világviszonylathoz képest rettenetesen népszerű. Az időszak, amiről Gyuszi bácsi beszél, elmúlt, akkoriban egyetlen tévécsatorna volt, ha egy tévéjátékot bemutattak, másnap az egész ország arról beszélt. Ma ez nincsen, de több a lehetőség. Volt osztálytársam, Bányai Miklós az egyetem után Amerikába ment, és ott forgatott, Julia Robertsszel játszott együtt, első osztályú sorozatban kapott főszerepet. Rengetegen rendeznek és játszanak külföldön, én is szerepeltem kanadai és francia filmben, amerikai sorozatban is.
Első filmed, a Korai menyegző három jelölést kapott a Magyar Mozgókép Fesztiválon, egy díjat el is hozott, az ÉCU nemzetközi filmfesztiválon a legjobb európai független film díját nyerte el, az európai SEE Fesztiválon mind a berlini, mind a párizsi zsűri a legjobb filmnek választotta az alkotást, a legjobb férfi főszereplő Fándly Csaba lett, a Bujtor Filmfesztiválon két díjjal is jutalmazták. Számítottál rá, hogy ilyen komoly szakmai sikereket fog elérni?
O. T.: Váratlanul ért minket a siker, de nagyon büszkék vagyunk rá, Vékes Csabával közösen készítettük, szereplői a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának színészei. Megvette az HBO Max, ami hatalmas dolog.
A Karinthy Színház erősen indította az évadot, hiszen bemutatásra került A szarvaskirály Berettyán Nándor rendezésében, és az Imigyen szóla Louis de Funès, amelyet a nemzetközi hírű alkotó, Valère Novarina állított színpadra. Ha már szóba kerültek a filmek, terveztek filmekhez kapcsolódó eseményeket a színházban?
O. T.: A Korai menyegzőt szeretnénk a Karinthy Színházban is műsorra tűzni, hiszen mozi volt annak idején, úgy tervezzük, hogy minden hónapban egy-egy este erejéig filmszínházzá alakul át a Karinthy. Nemrég volt a díszbemutatója a Juhász Anna és Csáky Attila nevével fémjelzett Karinthy Márton – A színházcsináló című dokumentumfilmnek, ami szintén csodálatos alkotás, szeretnénk, ha minél szélesebb közönségréteghez eljutna.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
