PM Online | Zene

Ránki Fülöp, Stark János Mátyás és Devich Gergely 2023-as kamarasorozata a négy évszakot egy-egy koncerttel koronázza meg a Budapest Music Centerben (BMC). A fiatal művészek a zongoratrió-irodalom kiemelkedő remekműveiből válogatnak Mozarttól Ravelig.
Az első három hangversenyen triópárosítások szólalnak meg, hol a művek különbözőségét és sokszínűségét, hol azok közös vonásait hangsúlyozva, a negyedik műsorban pedig egy-egy duószonátát is hallhat a közönség, ami a zenészek régebbre visszanyúló páros együttműködéseiről tanúskodik. Ránki Fülöppel tekinthetünk a sorozat kulisszái mögé.

Mióta dolgoztok együtt?
R. F.: Duóban Jancsival és Gergővel is évek óta játszom. Hármasban akkor zenéltünk először, amikor Balog Alexandra felkért minket, hogy a Magyar Rádió Márványtermében adjuk elő Saint-Saëns e-moll trióját. Ezt a művet többször is eljátszottuk, majd úgy döntöttünk, elkezdünk közös repertoárt építeni – ennek az első eredménye a 2023 januárjában induló sorozat a BMC-ben.

Mi alapján állítottátok össze a műsort?
R. F.: Áttekintettük a trióirodalmat – ki mit ismert jobban –, és több mint 10 olyan műsort állítottunk össze, amit szívesen játszanánk, illetve a darabok hasonlósága vagy éppen kontrasztja miatt a közönség szemszögéből is működőképesnek tartunk. Ezekből választottuk ki azt a négy programot, amit a BMC-ben 2023 folyamán eljátszunk. Az első koncerten Mozart és Schubert B-dúr triójának nemcsak az alaphangneme, hanem a lassú tételük hangneme is megegyezik. Beethoven D-dúr és Mendelssohn d-moll triója esetében szintén azonos a tonális középpont. Erről a két szerzőről él a fejekben egy-egy sztereotip kép, amelyeknek megvannak a maguk alapjai, de a két trió megmutatja, hogy Beethoven tud igazán könnyed, Mendelssohn pedig nagyon komoly is lenni. Mozart és Csajkovszkij gyökeresen eltérő zenei világot hoz létre, mégis összeköti őket az, hogy mindketten a dallamírás mesterei voltak. Debussy szonátái és Ravel Triója gyakorlatilag egyszerre keletkeztek, és zeneileg harmonikusan fonódnak össze egymással, noha a szerzők életművén belül különböző helyet foglalnak el. Ezért merem kijelenteni, hogy a műsorainkban demonstratív karakterbeli különbségek és hasonlóságok kerülnek felszínre, amitől a programok arányosnak és teljesnek hatnak.

Miben rejlik a zongoratrió mint kamarafelállás különlegessége?
R. F.: Önmagában izgalmas, ha a zongora vonósokkal játszik együtt, mert a hangszíneket – létszámtól függetlenül – nehéz összehozni. Vagyis hiába egyértelmű, hogy a sorozatba beválogatott művek a zeneirodalom remekei közé tartoznak, nehéz őket hangszeres előadásban úgy realizálni, hogy ennek megfelelő értelmet nyerjenek. A trió ráadásul határterület: már nem ketten vagyunk, ami két egyén dialógusa lenne, de még nem is négyen, ami nagyobb csoportosulásnak számít. A trió folyamatosan ingadozik individuális és ensemble zenélés között; mindkét irányba ugyanolyan könnyen elmozdítható, és ezt a zeneszerzők ki is használják. A triót fel lehet fogni három részből álló egységként, három egyéni hangként, emellett a zongora és a vonósok felölthetik az egymást kiegyensúlyozó felek szerepét, sőt, a zongorista két keze is képviselhet két külön szólamot, ami a két vonós szólamhoz társulva két-két egység egyensúlyát teremti meg.