PM Online | Színház

A Margitszigeti Szabadtéri Színház a budapesti kulturális élet egyik meghatározó és markáns terepe. A színház ügyvezető igazgatója és művészeti vezetője, Bán Teodóra neve kiemelt helyen áll a fővárosi kulturális élet és turizmus palettáján. Idén 20. éve vezeti a színházat. Mottója: Mindig egy lépéssel magam előtt lenni!

A dolgok közepébe vágva: 2004 óta, azaz idén 20 éve vezeti a Margitszigeti Szabadtéri Színházat. Hol tart most, hogy érzi?
B. T.: A Margitszigeti Színház működtetése, a szakmai célok, valamint a közönség, a közösség és az előadóművészeti szakma javára hasznosítása komoly és jelentős kihívás, egyedülálló feladat. Soha nem kérte, nem várta el senki tőlem, hogy a keretszerződés feltételei felett teljesítsen a színház, ez saját elvárás részemről. A 20 éves működére visszatekintve fogalmaztam meg a mottómat, ars poeticámat: Mindig egy lépéssel magam előtt lenni! Ami a dolgos hétköznapokra lefordítva annyit jelent, hogy előbbre tekintünk, és újabb célokat keresve folyamatosan fejlesztünk, építkezünk.

A színház mellett mindig volt más pozíciója, feladata, hivatása is. Röviden végigvezetne minket a stációkon?
B. T.: A 20 év alatt párhuzamosan 8 évet töltöttem a kultúra és a turizmus szolgálatában, Tarlós István főpolgármester irányítása alatt a főváros két nagy cégét vezetve. Budapest a kultúra és a négy évszak fővárosa. Ez volt a szlogenünk! A hazai és nemzetközi kommunikációban jelentős sikereket értünk el a kulturális tartalomgyártással és közvetítéssel. Vezetésem alatt Budapest elnyerte a European Best Destinations elismerést. A Budapesti Tavaszi és Őszi Fesztivál mellett a Vörösmarty téri karácsonyi és húsvéti vásárokat kulturális értékkel gazdagítottuk, a Budapest Kártya fénykorát élte, a turisztikai központunk és irodahálózatunk rekorderedményekkel hívta a külföldi látogatókat a fővárosba.

2022-től a Károli Gáspár Református Egyetem (KRE) közkapcsolati és kommunikációs főigazgatói feladatát is ellátja a színház vezetése mellett.
B. T.: Igen, az idén 30 éves KRE emlékév jelentős feladatait, koncepcióját építhettem fel Trócsányi László rektor úr mellett. Az emlékévet megnyitó zsinati emlékülést a tudomány, a kultúra és az oktatás jegyében rendeztük meg a Magyar Tudományos Akadémián; a társadalmi szerepvállalást prezentálva a Zeneakadémián jótékonysági koncertet szerveztünk a földrengés sújtotta szíriai Aleppó városának; az egyházi felsőoktatás történeti múltját és jelentőségét napjainkban mutatja be a 30 éves Emlékkönyv és a készülő dokumentumfilm. A továbbiakban is számos nemzetközi és hazai konferenciát szervezünk, valamint a sportos egyetem feltételeinek koncepciója is megvalósult – csak néhány projektünket kiemelve.

Tudna választani a pozíciók, a feladatok között? Úgy látom, hogy minden feladatában, a mindennapokban különös jelentősége van a kultúra széles értelemben vett terjesztésének, a színházi és a produceri munkájának.
B. T.: Ahogy látszik is, a színház számomra mint kulturális közösségi tér, az ember alkotta és az ember számára születő produktumok, bárhol is legyek, ebben az összefüggésben mindig jelen lesznek az életemben. Így kimondhatom, hogy a közösségben való élet legfőbb része: Színházat csinálni, mely az öröm forrása számomra.

Mi történt a gyakorlatban?
B. T.: Visszatérve a 20 évre, elmondhatom, hogy az eltelt két évtizedben a hazai és nemzetközi életterünkben, a társadalomban bekövetkezett környezeti és gazdasági változások a kultúrafogyasztást is jelentősen átalakították. Ezen időszakot a színház vezetésének is szükségszerűen kellett lekövetni, használni, beépíteni a tapasztalatait, reagálni az éppen aktuális trendre vagy kihívásra, kialakítva a saját rugalmas szakmai és működési stratégiáját, mely folyamatosan képes generálni a keresletet, a közönség bázisának növelését.

A közönség érzi ezt a befektetett munkát?
B. T.: Természetesen! A közönség azonnal reagál minden rezdülésünkre, amelyből építkezünk és tervezünk folyamatosan.

Mi volt és mi ma a filozófiája?
B. T.: Számomra a legnagyobb mecénás a fizető és visszatérő néző, melyet megbecsülve és nem alulbecsülve képes egy színház a színvonalas és értékes szakmai működését fenntartani. A jegyvásárlói látógatóbázis számának tudatos emelése nem elsősorban az előadásszám növelésével, de ezzel összefüggésben a műfajok kínálatának bővítésével történhetett csak meg. Így a mai Margitszigeti Színház közel négy hónapos szezonjában minden műfajnak az azt megillető helye van. Az opera-, a balett-, a folklór-, a tánc- és zenei előadásoknak, a prózai bemutatóknak, a musical- és az operettelőadásoknak, a klasszikus nagy szimfonikus vagy a pop-, rock-, jazzkoncerteknek, gyerekelőadásoknak, családi foglalkozásoknak, kiállításoknak együtt van jelentősége a színház fenntartásában. Ezt a komplex közösségi színteret a hazai kiválóságok, együttesek, nemzetközi sztárok és társulatok folyamatos meghívásával működtetjük.

Hogy sikerül ezt megvalósítani a gyakorlatban?
B. T.: A Margitszigeti Színház színpadán színre kerülő produkciók minősége, színvonala a vezetés részéről garantált, mely a kiterjedt és folyamatos, jó partneri kapcsolatoknak is köszönhető. Emellett az önállóságnak, a szuverén, független működésnek is kiemelt a szerepe, a színpadtechnikai fejlesztések, a trendek, a közönség igényeit követő kommunikáció mellett egyenértékűen. Összefoglalva: széles műfaji kínálat, egyfajta, a mai értelemben jól prosperáló, értelmezhető népszínház, a polgári közösségek tere, „Mindenki Színháza” várja kulturált környezetben a Margitszigeten a színházszerető közönséget.