Interjú „Bízom abban, hogy alakul egy mecénási kör, amelyik támogat majd minket” 2023-12. szám / Csóka Edina
Kukorelly Endre József Attila-díjas író, költő művészi és közéleti tevékenysége mellett kreatív írást tanít, Nyugodt Szív A Lakhatásért néven alapítványt hozott létre, és az ő kezdeményezésére valósult meg a Baumgarten-emlékdíj, közösségi finanszírozással. 2022-ben megalapította a K.E.R.T. könyvkiadót, melynek gondozásában eddig négy könyv jelent meg – Rédl Zora: Melyik kontinens?, Pertics Gergő: Megjöttek a döngetők, Tasnády Attila: Süllyedő vér, Farkas Zsolt: Pozíciók és kompozíciók.
Mit rejt a K.E.R.T. név?
K. E.: Ültem a világ közepén, a kertemben, Budakalász-Szentistvántelepen. Ráadásul rímel a Baumgarten-díjra és a Gyümölcsöskert Irodalmi Egyesületre. A betűk közötti pontokat magamtól loptam, az 1997-ben megjelent H.Ö.L.D.E.R.L.I.N. című könyvemből.
Más kiadók által kockázatosnak ítélt szerzőknek biztosítanak megjelenési lehetőséget. Hogy találnak egymásra?
K. E.: Az, hogy kiadok könyveket, összefügg azzal, hogy kezdeményeztem a Baumgarten-díj újraindítását: egyrészt szolidaritásdeficites a kultúra, túl sok a méltánytalanság-igazságtalanság, dúl a klikkszemlélet, az oda nem figyelés, a mindenkori végrehajtó hatalom pedig túlzottan beletenyerel a kultúrába; másrészt, és ez a legfontosabb: a polgár ébredjen rá, nem lehet, nem is szabad mindent „felülről” a „politikától” várni. A díj közösségi finanszírozású, ha az, akit megérint, akár csak jelképesen is hozzájárul, fenntarthatóvá válik. A polgári ethosz erősödése nélkül a kultúra fenntarthatatlan. Azért döntöttem el, hogy belevágok ezekbe saját szakállamra – értsd: saját zsebből –, mert mindig találok szerzőket-műveket, akiket-amiket más kiadók, nem lévén rá támogatás, nem publikálnak, a díjak, elismerések terén pedig a kelleténél több inkorrektséget tapasztalok. Nincsenek kereskedelmi szempontjaim, bízom abban, hogy alakul egy mecénási kör, amelyik támogat majd minket – akit érdekel ez a szemlélet, kérem, jelentkezzen!
Az Írók Boltjában és interneten, felolvasóesteken lehet megvásárolni a köteteket. Mi alapján dől el, hogy kire esik a választás?
K. E.: Nem pályázgatok, ha munkatársammal, Pintér Dórával találunk kéziratot, amelyik szíven talál, kiadom – ilyen egyszerű.
Le tudná írni egy-egy mondatban az eddig megjelent könyveket?
K. E.: Tasnády Attila kötete a 20. század második fele magyar költészetének egyik csúcsa – régi, kissé gondozatlan kiadását méltatlanul kevesen ismerik. Pertics Gergő ütős, nagyokat ütő verseit és Rédl Zora amerikai és magyarországi közegben játszódó, különös, egyedi nyelven írt, felkavaró kisregényét szívből ajánlom. | hirdetés
|
|
Farkas Zsolt hihetetlenül sokféle témát hihetetlenül élvezetesen mozgató könyve annyira jó, hogy ha valaki elolvassa, és nem tetszik neki, visszakapja a pénzét. Esetleg máris egy új projekt előkészítésén dolgozik?
K. E.: Még karácsony előtt kijön Laikus tájékozódás címmel a képzőművészeti vonatkozású írásaimat tartalmazó, szép könyv. Most András Sándornak Klimó Károly festészetéről szóló, elképesztően érdekes és mély tanulmányát készítjük elő.
Régóta otthonosan mozog a képzőművészet világában is. Tárlatvezetéseket tart, kiállításokat nyit meg, tanított a Képzőművészeti Főiskola (2000-től Magyar Képzőművészeti Egyetem) Intermédia tanszékén. Mégis laikusnak tartja magát?
K. E.: Műkedvelőnek. Dilettáns, amatőr, ahogy tetszik. Az ember igazán csak egy diszciplínában ismeri ki magát, és ez nekem az irodalom. De „irodalomtörténeti” kötetemnek is Porcelánbolt a címe, ami jelzi, még itt is „elefánt” vagyok. A Pálya, a sportról írt könyvem alcímével – Nyugi, dagi, nem csak a foci van a világon – jelzem, ez sem szakkönyv, ahogy a két és fél éves parlamenti tapasztalataimról szóló Országházi divatok sem politikaelmélet. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem értek ahhoz, amiről írok.
Szokta ajánlani a horatiusi javaslatot a kilenc évig érlelendő szövegről, Ön mennyire szigorúan alkalmazza ezt munkái kapcsán?
K. E.: A Laikus tájékozódás némely szövegei még régebbiek – én a régi írásaimon is dolgozom. Az érvényes, ami a komputeremben van, a legutolsó változat. A szerkesztő Szőke Annamária művészettörténész.
Ő is megszólal esetleg a kötetben?
K. E.: Nagyon is. Ilyen alapos szerkesztői munkával praxisom alatt még nem találkoztam.
|
vissza |
|
| |