A bábu megszólal címmel egy rendkívüli életművet, Anna Margit művészetét mutatja be április 10-től a Magyar Nemzeti Galéria. A nagyszabású tárlat minden korábbinál teljesebb képet ad a magyar festészet egyik kiemelkedő alkotójáról. A kiállításon kétszázhúsz műalkotást,
festményeket és grafikákat láthat a közönség. A bemutatóról Kolozsváry Marianna kurátort kérdeztük.
Anna Margit az egyik legnagyobb festőművészünk. Az elmúlt években több kisebb kiállításon találkozhatott a közönség műveivel, miben új ez a nemrég nyílt kiállítás?
K. M.: Anna Margit valóban az egyik legnagyobb festőművészünk. Az 1945–1948 között működő Európai Iskola művészcsoport egyik alapító tagja és kiemelkedő képviselője. Az ő alkotásait nehezen lehet besorolni bármelyik képzőművészeti irányzathoz; életművének jelentős része leginkább a szürrealizmussal, illetve az expresszív látásmóddal rokonítható. Az életmű átfogó bemutatása eddig váratott magára. Mostani tárlatunk Anna Margit első retrospektív kiállítása, ahol az életművet olyan új szempontok mentén mutatjuk be, mint az önarckép és maszk viszonya; a nőiség sajátos értelmezése a Biblia, a mitológia vagy a tömegkultúra hatására megfogalmazott új női szerepek révén; a zsidóüldözés és a holokauszt traumájának feldolgozása; 1956 élménye; a népművészet, a giccs és a pop-art hatása, és szinte minden formában a szenvedő és túlélő ember örök problémái.
Izgalmas kérdés, hogy egy művész alkotásaiban mennyire keveredik össze az élet és a művészet. Mennyire olvasható ki a művész, Anna Margit sorsa az alkotásaiból?
K. M.: Anna Margit esetében nagyon erősen szövődnek össze sorsának, életének és művészetének fonalai. Férjével, Ámos Imrével együtt látogatták meg Marc Chagallt 1937-ben Párizsban. Chagall arra biztatta őket, hogy maradjanak inkább Párizsban, de ők a nehézségek ellenére hazatértek. 1938-tól a nyarakat Szentendrén töltötték, itt teljesedett ki Anna Margit lírai festészete. 1940 után Ámos Imrét többször behívták munkaszolgálatra, 1944 őszén látták egymást utoljára. Ámos az ohrdrufi koncentrációs táborban vesztette életét. Ezt követően Anna Margit festészete megváltozott, művein gyermeki módon, hatalmas fejjel ábrázolta bábuit, akik helyette szóltak, és az emberi léptékkel megfogalmazhatatlan szenvedést jelenítették meg. Képein ott van az egész élete, vagy ahogyan maga is mondta egy 1998-as interjúban: „Én az önéletrajzomat festem, ahelyett, hogy írnám.”
Anna Margitról sokan tudják, hogy szenvedélyesen gyűjtötte a népművészeti tárgyakat és babákat, melyek festményein is megjelentek. Megidézik-e a művész különleges világát a kiállítótérben?
K. M.: Így van, Anna Margit az 1960-as évektől gyűjtötte a népművészeti tárgyakat, babákat és olyan egyedi hangulatú, sokszor giccses holmikat, melyek erőteljesen hatottak művészetére. Ezeket a tárgyakat most először mutatjuk be együtt a tárgyak által megihletett festményekkel. Az olcsó, vásári tárgyak beemelése festészetébe megidézi a pop-art látásmódját, éppen kiállításunk világítja meg, hogy Anna Margit igazából a hazai pop-art egyik első képviselőjének is tekinthető.
|
vissza
vissza a lap tetejére
