PM Online | Színház

A Bohócok mindent tudnak, az Angyalok mindent éreznek, az Emberek pedig csak „elélik” az életük idejét egymás mellett.

„Minden végzetes útnak megvan az a pillanata, az az utolsó elhibázott lépése, apró hazugsága, törése, döntése, amely előtt egyetlen perccel még másképp alakulhatott volna az életünk, aztán a bűn sodrása már nem enged elszabadulni, s így a legapróbbnak vélt hibától egyenesen a végzetig sodródhatunk. A pokol magában a felismerésben is lakik, a tudatban, hogy visszafordíthatatlanná tettük a saját sorsunkat. Magunknak rendeltük el saját végzetünk. Még vágyunk visszatérni az utolsó előtti pillanathoz, de erre már sosem lesz lehetőségünk. És ebbe őrülünk bele. Hogy mi magunk rontottuk el. Hogy a felelősség csakis a miénk. Csapkodunk, sodródunk, még a felszínen próbálunk maradni, de van olyan aprónak vélhető hiba, amit követően már az Isten sem tud megmenteni bennünket a saját, elszabaduló poklunkból.”

Április 26-án mutatták be Fejes Endre – Presser Gábor: Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés drámáját Nagybaczoni Nagy Kati rendezésében a Magyar Színház Sinkovits Imre Színpadán. A da rab az ősbemutatója óta a magyar zenés színházi irodalom egyik igazi gyöngyszeme! Egyszerre elgondolkodtató és kritikus látlelet a társadalmi álszentségről és az emberi hiszékenységről, ugyanakkor izgalmas, fordulatos, slágerekben gazdag zenés mű is.
Tipikus a kor, a korszak, de messze nem az egyetlen kiváltó oka a Fiú végzetes sodródásának. Ez a tragédia örök érvényű történet, mert a realitással való megküzdési képtelenség, a függőség, a menekülés minden korban jelen van, éppígy napjainkban is, szinte hivatalos szintre emelve a megfelelési kényszert, hazugságokkal átitatva, ahogyan kötelezően éljük kifelé az életünket a szociális netes médiafelületekre mosolyogva posztolt, retusált képekkel – azt sem tudjuk, hogy kinek, de őrülten megfelelve.