Mit tudunk Székelyföldről? Milyen elképzeléseink, eszméink, hiedelmeink vannak a székelyekről? Mi a valóság? Hogyan látják a Székelyföldön élők magukat? A Néprajzi Múzeum Székelyek – Örökség-mintázatok című időszaki kiállítása 2024. 10. 15. – 2025. 08. 31. között, Magyarországon soha be nem mutatott, székelyföldi múzeumok által őrzött tárgyakon keresztül, székelyföldi kurátorok rendezésében keres válaszokat a kérdésekre.
A hazai múzeumok történetében egyedülálló pillanat, amikor a Székelyföld különböző településein helyben megőrzött tárgyak sokasága egyetlen kiállításban, ráadásul Budapesten találkozik, hogy a történelmi régió sokszínűségét a 19. századi polgárosodástól a 21. századi modernizációig felfedezhetővé tegye. A nagylélegzetű, látványos tárlat 700 négyzetméteren, Zabolától Gyergyószentmiklósig, Sepsiszentgyörgytől Székelykeresztúrig csaknem valamennyi székelyföldi múzeum gyűjteményéből vonultat fel tárgyakat és dokumentumokat, ily módon teszi láthatóvá, hozzáférhetővé, milyen kiemelkedő műtárgyak rejtőznek a határon túli intézményekben. A kiállítás igazi hálózati csomóponttá válik egy régió kulturális örökségének bemutatása révén: az unikális műtárgyak mellett gyűjteményezési gyakorlatok, kurátori koncepciók, kutatások találkoznak és eredményeznek egy kortárs szemléletű kiállítást. Így nemcsak a bemutatott anyag mérete és minősége teszi lehetővé a rétegzett és sokszínű prezentációt, hanem az azt megalkotó szakemberek eltérő szemlélete, háttere, az abból fakadó együttműködés újszerűsége is. |
A 21. századi Székelyföld – Románia részeként – egységes régióként határozza meg önmagát. A kiállítás három romániai megye (Hargita, Kovászna és Maros) magyarok lakta vidékét hozza közel a látogatókhoz, miközben a székely kultúra folyamatos átmenetiségét, természetes dinamikáját is megfoghatóvá teszi. A változás, a haladás, a helyi innovatív gondolkodás, a tradíció ereje visszatérő motívum, legyen szó a termelői technológiákról, a tárgyi kultúráról, a szokásokról, az öltözködéskultúráról vagy az életmód más területeiről. De az sem marad rejtve, ahogy a Székelyföldön élők az élet sodrásában alakították és alakítják tárgyi és szellemi kultúrájukat az igények, trendek, lehetőségek szerint. A gazdálkodás hagyományán túl feltűnnek az iparos mesterek munkái, megismerhetjük a gasztronómia sajátosságait, a vallás és a vallásosság gyakorlatait, a kézművesség és a háziipar örökségét, a megmaradás sarokköveit.
A pulzáló tematika miatt a kiállítás nem lehet kronologikus felépítésű, hanem a jelen kérdései, aktuális témái szempontjából tárja fel a székely és a székelyföldi identitás változatait. A tárlat abból a szempontból közelít, hogy a tárgyi kultúra adott időszakokra jellemzőnek gondolt állandósága illúzió, hiszen a változás, a változtatás keresése folyamatos. A dr. Kinda István főkurátor által vezetett szakmai csapat a Néprajzi Múzeumban egyrészt feltárja, hogyan illeszkedik egymáshoz a természeti környezet, a kézműves hagyomány, az életmód, a háttérben húzódó történelmi sorsfordulók és a gazdaságtörténeti újítások, miközben megmutatja, mindezek milyen jelenségekben ragadhatók meg, térségi, helyi, családi és egyéni példákon keresztül. A katonáskodó múlt és a rendi társadalomszervezet a székely történelemnek szerves része, a specifikus történelmi tudat megmutatkozik a székelyföldi szellemi és tárgyi kultúrában is. A kiállítás azt is vizsgálja, egészen a jelenkorig, milyen stratégiai szerepe van a magyar és azon belül a székely identitás(ok) megőrzésében a népi kultúra jelenségeinek, a szokásoknak, a hagyományoknak, a vallásnak. Emellett természetesen nem maradhat háttérben a székely furfang és humor eszköztára.
A kiállításnak nem célja, hogy lebontsa mindazt a képet, amit a székelyekről, Székelyföldről kialakítottunk, hanem olyan kalandot kínál, amely során a korábbi elképzeléseink szerteágazóbbá, összetettebbé válnak. Nézzük meg közelről Székelyföld örökség mintázatait, vizsgáljuk meg azokat a szálakat, amelyekből összefonódik ez a különleges hagyománnyal és jelennel bíró világ!
(X)
|