Interjú
„…a festészet köszöni szépen, jól van, él és virul”
2024-10. szám
A Magyar Festészet Napja alkalmából Élő Magyar Festészet címmel látható kiállítás 2024. november 24-ig a Pesti Vigadóban. A programokról Verebes György festőművésszel, az MMA rendes tagjával, a tárlat egyik kurátorával Lesti Árpád beszélgetett.
Hogyan, milyen célból született meg a Magyar Festészet Napja?
V. Gy.: Huszonkét esztendővel ezelőtt, 2002-ben civil kezdeményezésként festőművészek, művészeti írók, közéleti és média személyiségek – például Bráda Tibor, Zsolnai Gábor, Bayer Ilona, Szentgyörgyi József, Fabók Gyula – fejéből pattant ki az ötlet, hogy az állami mecenatúra rendszerváltozás utáni megszűnése miatt a képzőművészet támogatásának helyzetével kezdeni kellene valamit. Magyarországon a magángyűjtő szféra nem alakult ki olyan színvonalon, hogy képes legyen a lakosságszám arányában nagyszámú és értékes műveket, jó minőségű képzőművészeti alkotásokat létrehozó művésztársaságot eltartani, ezért abban az időben több kezdeményezés is született a szakmának a megbecsülése, valamint a nagyközönség és a kultúra iránt érdekelt, elkötelezett személyek figyelmének felhívása érdekében. Meg akartuk mutatni, hogyha van magyar kultúra, és a kultúrán belül létezik művészet, azon belül képzőművészet, amin belül festészet, akkor kell, hogy legyen magyar festészet is, aminek kell legyen belülről és kívülről történő rátekintés során is látható arculata, ami nemzetközi színtéren is fölismerhető, sajátos karaktert ad a kortárs magyar festészetnek.
Hogyan néznek ki a programjaik?
V. Gy.: Kezdetben egynapos volt a rendezvény, ami Szent Lukács, a festők védőszentjének október 18-ai névnapjához kötődött. Azóta a festészetet ünneplő programok már másfél, két hónapot ölelnek föl, a Magyar Festészet Napja Alapítvány koordinálja, és három lábon állnak. Egyrészt az Alapítvány kurátorai által rendezett saját rendezvényekből, amelyek közül a legfontosabb az Élő Magyar Festészet kiállítás, amely nagy örömünkre idén a Pesti Vigadó reprezentatív tereiben valósul meg október 13. és november 24. között. Emellett vannak az Alapítványnak saját kiállításai – például az igen népszerű a Miniképek –, továbbá léteznek már csatlakozó kiállítások, társrendezvények is. Napjainkban Felvidéken, Erdélyben, Délvidéken is vannak rendezvények, ötvennél is több településen százon felüli eseményről beszélhetünk.
Kiknek az alkotásaival találkozhat a közönség a Pesti Vigadóban?
V. Gy.: Közel kétszáz jeles művész állít ki, három nagy festő generációban. A fiatal generáció a 40 év alatti művészeket jelenti, az úgynevezett középgeneráció a 40 és 70 év közötti művész közösséget érinti, a legnagyobb létszámban pedig a 70 év fölöttiek, a doyenek vannak jelen. | hirdetés
 |
|
Mi jellemzi e generációk egymáshoz fűződő viszonyát?
V. Gy.: Sajnos olyan információhiányos kapcsolat áll fönn a különféle korosztályok között, ami nem tesz jót a magyar művészvilágnak. A frissen diplomázott festőművészek sokszor nem ismerik még a középgeneráció alkotóinak munkásságát sem, nincsenek kellőképpen tájékozódva. Igaz, mindez kölcsönös.
Mindennek mi lehet az oka?
V. Gy.: Az egyetemen nem évfolyamonként tanulnak a hallgatók, hanem egy-egy mester köré szerveződnek, akinek vannak hallgatói az összes évfolyamban. Így egymás mellett fest akár az elsőéves a hatodévessel. Ez egy nagyon egészséges dolog, mert egy időben horizontális kapcsolatteremtési lehetőséget nyújt, például a személyes impulzusokkal. Ugyanakkor természetesen a mesternek az útmutatásai dominálják a hallgatók művészeti szemléletét is. A mostani középgeneráció pályájának elején, a hetvenes években útjára indult – és nemcsak Magyarországon, hanem a nyugati társadalmakban is – egy olyan művészetszemlélet, ami elkezdte temetni a festészetet és általában véve a hagyományos művészeti technikákat. Sőt, azok tagadására épült! Elindult a hagyományos művészeti ábrázolási technikáknak az érvénytelenítésére való törekvés. Kimondásra került, hogy a festészet halott. Mindez egy idő után a visszájára ütött, a művészek kezdtek rájönni, hogy tulajdonképpen a festészet köszöni szépen, jól van, él és virul. Az Élő Magyar Festészet kiállítás így egyfajta feltérképezési mód arra, hogy összképet kapjunk a festészet aktuális helyzetéről, a különböző technikák alkalmazásáról. A nagy kiállítás lehetőséget kínál a három generáció alkotói műveinek összevetésére és végső soron a generációk közti kapcsolatok erősítésére.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
