PM Online

Munkácsy Mihály kevésbé ismert, ritkán vagy eddig sohasem látott alkotásaival is találkozhat a nagyközönség a festő születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából nyíló nagyszabású tárlaton a Szépművészeti Múzeumban. A kiállítás a múzeum gyűjteményében őrzött
alkotások mellett magángyűjteményekből és külföldről kölcsönzött remekművek segítségével tesz kísérletet arra, hogy megvilágítsa azokat a társadalom- és kultúrtörténeti tényezőket, illetve hatásokat, amelyek a művésznek az 1870-1880-as években kibontakozó karrier- és sikertörténetét befolyásolták, s nagyban hozzájárultak hírnevéhez és a máig töretlen Munkácsykultusz kialakulásához.

A 19. század utolsó harmadában Munkácsy Mihály (1844-1900) kora egyik leghíresebb magyar festője volt. A Párizsban élő művész elsősorban a Krisztus élettörténetét bemutató óriásképeivel vált nemzetközileg ismertté Európában és Amerikában, de hírnevéhez éppúgy hozzájárultak a tehetős nagypolgárság világát megjelenítő szalonzsánerei, melyekhez a társasági élet egyik fő látványosságának számító párizsi palotája adta a hátteret. Ő maga köztiszteletnek örvendő közéleti személyiség, egyéni megjelenésével is valóságos jelenség volt. Személyét már életében mérhetetlen nagyrabecsülés és hódolat övezte. Mindezt nem kizárólag festői tehetségének köszönhette, hanem nemzetközi sikereinek, fogadtatásának s az ezekből fakadó hírnevének. Munkácsy a 19. századi magyar művészet legismertebb alakja. Nagy mestere a realizmusnak, egyik úttörője a modern kiállítási technikák alkalmazóinak, életformájában pedig valóságos nagypolgár, egy időben a világ legjobban fizetett művésze volt.