PM Online

Biedermeier mindennapok. Művészet és polgárosodás a 19. századi Magyarországon címmel nagyszabású kiállítás látható február 9-ig a Magyar Nemzeti Galériában. A tárlat festményeket, grafikákat, bútorokat, korabeli öltözeteket és egyéb használati tárgyakat felsorakoztatva,
összművészeti szemlélettel mutatja be a 19. század első évtizedeinek meghatározó stílusirányzatát. A kiállítás a hazai biedermeier festészet ikonikus ábrázolásai mellett a korabeli bécsi művészeti élet legnagyobb mestereinek alkotásaival is megismerteti a közönséget. A több mint 300 műtárgyat felvonultató kiállításról Prágai Adrienn kurátort kérdeztük.
(Fotó: Szántó András / MNG)

Sokak a biedermeier kapcsán talán először a polgári lakások régi, kényelmes bútoraira gondolnak, és sokakban egyfajta jóleső nosztalgia kapcsolódik a korszakhoz, amely Széchenyi István és Petőfi Sándor kora is volt. A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása hogyan közelít a biedermeierhez?
P. A.: A kiállítás több szempontból is egyedülálló. 1938-ban a Műcsarnokban volt utoljára biedermeier festménytárlat. Azóta most először láthat a közönség Magyarországon ebből a korszakból kiállítást, viszont a biedermeier nevével fémjelzett időszak művészetét mi itt átfogóan mutatjuk be: nemcsak képzőművészeti szempontból, hanem bőséges iparművészeti anyaggal kiegészítve láthatók a biedermeier hazai megjelenési formái, és utalunk a korabeli osztrák művészetre is. Ahogyan a biedermeierről beszélhetünk a festészet, a grafika, a lakáskultúra és az irodalom kontextusában, úgy a kiállítás is ilyesféle komplexitásra törekszik, és az életmódra fókuszál.

Honnan ered a biedermeier elnevezés és mit is jelent pontosan?
P. A.: Az otthon idillje, a gyermekkor kultusza, porcelánszerű arcok, kényelmes bútorok – így gondol az utókor a biedermeier évtizedeire, arra az időszakra, amely hazánkban a reformok, a szabadságvággyal áthatott függetlenségi harcok, az államférfiak és lánglelkű költők nagy tetteinek korszaka is. A német nyelvterületről származó biedermeier kifejezés a Weiland Gottlieb Biedermaier költői álnévből ered, amely mögött két szerző rejtőzött, akik kigúnyolták a korszak kissé nyárspolgári, túlzott derűjét. Azóta a biedermeier névről lekopott a negatív jelentéstartalom, sőt később a szecesszió és az art deco is táplálkozott belőle. A biedermeier tulajdonképpen a házi örömöket és a családját kedvelő polgár tárgykultúrája, derűs színekkel megfestett képek és az egyszerű, jellegzetesen ívelt bútorok stílusának az elnevezése. Magyarországon a biedermeier az osztrák művészeti hatások mellett fejlődő magyar festőknek köszönhetően gyökerezett meg, és maradt fenn egyes festményeken és témákon keresztül egészen az 1860-as évekig.

A kiállítás nagyon gazdag válogatással mutatja be a biedermeier stílusirányzatot, több mint 300 műtárgyat láthat a közönség a kiállítótérben. Milyen koncepció mentén vezeti a tárlat a látogatót?
P. A.: Bár a korszakot nagy történelmi fordulatok keretezik és a közéleti portrék például fontos műfaját adták a biedermeiernek, a művészet elsősorban az emberek mindennapjairól, a családi történésekről, az otthon nyugalmáról és intimitásáról szól. Ezért inkább azokat az egyetemes és időtlen témákat szerettük volna hangsúlyozni, amelyekben a mai látogatók felismerhetik magukat, és amelyekkel kapcsolódhatnak e korszakhoz. Ez pedig nem más, mint az emberi lét sorsfordulói, a születéstől a halálig tartó, egymást követő életszakaszok témája. Ezekből a tematikai egységekből kibontakoznak a tipikusan ebben az időszakban nagy súllyal megjelenő témák, mint a gyermek, az anya és a család ábrázolása, a fiatalság, a művészszerep, a szerelem, a barátság és a gyász. Az egyes életszakaszok ábrázolásai és tárgyai mellett természetesen kirajzolódnak a korszak jelentős változásokat hozó történelmi kontextusai is a reformkortól a kiegyezésig, hiszen a társadalom és a benne megjelenő, kultúra iránti igény elválaszthatatlan egymástól.