Interjú
Viharsarok: a tradíció és megújulás találkozása
– Beszélgetés Sánta Gergő táncművésszel első rendezése kapcsán
2025-01. szám
Február 4-én a Nemzeti Táncszínházban mutatják be a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Élő Táncarchívum sorozatának ötödik, egyben záró darabját, a Viharsarok című előadást. Az előadás különlegessége, hogy Sánta Gergő Harangozó Gyula-díjas táncművész, az együttes tánckarveze-
tője először mutatkozik be anyaegyüttesében koreográfus-rendezőként. A dél-alföldi régió gazdag tánchagyományait megidéző műsor méltó lezárása Zsuráfszky Zoltán azon víziójának, amely az autentikus néptáncot új művészi szintre emelte.
Hogyan éli meg, hogy rendezőként is bemutatkozhatott a Magyar Nemzeti Táncegyüttesnél?
S. G.: Ez egy valódi mérföldkő az életemben. Óriási megtiszteltetés, hogy Zsuráfszky Zoltán és Zs. Vincze Zsuzsa Kossuth-díjas koreográfusok bizalmát élvezhetem, és az együttes tagjai is támogatnak munkámban. Mestereim, Zsura és Zsuzsika mindig arra tanítottak, hogy a tiszta forrásból merítve alkossunk időtállót. Ez a tanítás vezérelte eddigi művészi munkámat, és most is meghatározó szerepet játszik az alkotási folyamatban.
Milyen személyes élmények inspirálták a Viharsarok koreográfiáját és rendezését?
S. G.: Az, hogy a Viharsarokkal érkeztem el erre az állomásra, különleges érzés. Gyermekkorom álma volt, hogy ennek a vidéknek a táncait színpadra vigyem. Békéscsabán nőttem fel, ott találkoztam először ezen régió magyar, román és cigány lakta falvainak táncaival, az ott fellelhető eredeti táncanyag varázslatos világa azóta is meghatározza az életemet.
Az Élő Táncarchívum sorozat darabjainak lényege, hogy bemutassák egy vidék tánckultúráját, zenéjét, kiemelkedő táncos egyéniségeit. Mitől válik személyessé egy ilyen előadás, mint a Viharsarok?
S. G.: Alkotóként és táncművészként is mélyen el kellett merülnöm az adatközlők tánctechnikai megoldásaiban és előadásmódjában. Ezek az előadások attól különlegesek, hogy személyes kötődésünk van az adott táncanyaghoz, adatközlőhöz. A Viharsarok esetében saját élményeim és érzéseim inspirálták a darabot, táncosként pedig első tanítóm, az eleki Gál László táncát idézem meg a színpadon.
| hirdetés
 |
|
Martin György és munkatársai még az 1960-as évek végén nagy horderejű táncgyűjtéseket szerveztek. Manapság hol lehet még rálelni eddig nem látott, különleges tánckincsekre?
S. G.: Maácz László, Timár Sándor, Sebő Ferenc és Zsura is gyűjtött ezeken a vidékeken. Ezeket a Zenetudományi Intézet archiválta, és mindenki számára elérhetővé tette. Több száz órányi videó- és hanganyagot, fotókat, leírásokat tekintettünk át. A több hónapos munkát követően igyekeztünk a táncosokhoz leginkább illő karaktereket kiválasztani. Nagyon sok kimagasló tehetségű táncos élt ezen a vidéken, és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes táncosai hitelesen képesek visszaadni ezt a tánckultúrát, megszemélyesíteni ezeket a karaktereket.
Az Élő Táncarchívum sorozat „lezárása” milyen kihívást jelentett?
S. G.: A Zsuráfszky Zoltán által megalkotott sorozat – Kalotaszeg, Szatmár, Bonchida háromszor és Gyimes – egyedülálló és meghatározó alkotás a hivatásos és az amatőr táncosok világában egyaránt. Generációk nőttek fel rajta, és ma is időtálló. Nagy megtiszteltetés volt a mestereimtől kapott feladat, évek óta készültem erre a lehetőségre. Olyan alkotást szeretnék létrehozni, amely méltó helyet foglal el a sorozatban. Ebben nagy segítségemre volt feleségem, Sánta-Bíró Anna táncművész, aki az életben és a szakmában is társam.
Miért ajánlaná a Viharsarok bemutatóját? A táncos gyökereink bemutatása mit adhat a nézőknek?
S. G.: A Viharsarok nemcsak egy előadás, hanem egy vallomás is: a hagyományok tiszteletéről, a néptánc örök érvényű szépségéről és arról, hogy ez a kincs hogyan élhet tovább a modern világban is. A békési „nyugtalanság” hangja, a cigányság ösztöne, a románság tüze – mind-mind ott rejlik benne. Féja Géza író szavait idézve „… a híres történelmi Viharsarok megszülte a végtelen szelídséget is… Keleti arcok ezek, s az olajbarna, hideg maszk mögött rejtett forróságok lobognak… van bennük valami egészséges törzsi vadság, fejlett esztétikai hajlandóság, belülről folyton mosolyra csiklandozó életkedv és misztikus hajlam.” Zsuráfszky Zoltán Martin György eredeti táncgyűjtéseinek ihletésére elindított Élő Táncarchívum sorozata forradalmasította a magyar színpadi néptáncművészetet. Most, hogy ez a sorozat egyelőre utolsó állomásához érkezett, azt ígérhetem, hogy a Viharsarok nem csupán a múlt értékeit idézi meg, hanem megmutatja, hogyan válhatnak örök értékeinkből a jövő művészetének alapjai.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
