Interjú
„A kreativitás, a kreatív gondolkodás a belső motorom” – Beszélgetés Barta Dórával
2025-02. szám
Vannak emberek, akiknek életében a művészet nem csupán hivatás, hanem küldetés, akiknek minden mozdulatukban, minden döntésükben ott lüktet az alkotás iránti szenvedély. Barta Dóra kiemelkedő tehetsége számos művészeti területen megmutatkozik, emlékezetes szerepformálásaitól
kezdve hatékony társulat- és intézményvezetői tevékenységéig, igazi mai polihisztorként.
 Az utóbbi időben számos kiemelkedő kulturális, művészeti program, fejlesztés és intézményi megújulás köthető a nevéhez. Karrierje első jelentős periódusát táncművészként élte meg, majd alkotó koreográfusként. Jelenleg ügyvezető, társulatvezető, fesztivál- és programszervező, tervező, rendező, illetve tanári minőségében dolgozik számos területen Kecskeméten és országosan egyaránt. Sokoldalú nő, aki folyamatosan a művészi alkotómunka, az intézményvezetés és a család között egyensúlyozva is új szintre tudja emelni akár egy város kulturális életét. Ma már nemcsak a színházban, a színpadon alkot, hanem egy nagy közművelődési intézmény élén is képes létrehozni maradandó értékeket. A táncművészet finom eleganciáját a vezetés fegyelmével ötvözve nemcsak egy balettegyüttest irányít, hanem egy egész közösséget inspirál. Különleges erő hatja át, képes új impulzusokkal átitatni a kulturális környezetét.
Komoly táncművész pálya áll mögötted, sikerekkel, megpróbáltatásokkal, kihívásokkal elismerésekkel teli. Hiányzik a táncművész éned?
B. D.: Egy olyan pillanatban hagytam el a szólista táncművész mivoltom, mely sok értelemben még korainak tűnhetett. A Budapest Táncszínháznál, a Szegedi Kortárs Balettnél egyaránt nagyszerű feladatokat, szerepeket kaptam, több külföldi vendégkoreográfus bízott bennem, járhattam a világot. Táncművészként élni páratlan és gazdagon eseménydús, koncentrált létezési forma. Tudom, hogy sok további szerep és lehetőség várt volna még rám, de éreztem, hajt valami új keresése, mondhatni az alkotói énem kért egyre inkább teret. Döntöttem, fókuszt váltottam, a színpad másik oldalának világa rövid időn belül elragadott. Hálás vagyok minden lehetőségért, amelyet kaptam, mert így megadatott, hogy teljesnek élhessem meg a színpadi létemet.
Alkotóként milyen most a művészethez, a kultúrához fűződő viszonyod?
B. D.: Alapvetően nem változik a kultúrához fűződő viszonyom, szemléletem. Persze látom és felmérem annak pillanatnyi aktuális állapotát, tudom, mi áll közel hozzám, és mi nem. Ahol tehetem, alakítom, fejlődő pályára állítom. A pozitív folyamatokból egyre inkább inspirálódom, hiszen egy-egy fejlődési szakasszal új aspektus, új lehetőség is születik. A kreativitás, a kreatív gondolkodás a belső motorom, ehhez pedig szükségem van arra, hogy az új kérdésekre új válaszokat adjak, az új problémákra eddig ismeretlen megoldásokat keressek, elvonatkoztassak a sémáktól. | hirdetés
 |
|
2021-ben vetted át a kecskeméti Hírös Agóra kulturális intézmény irányítását. Milyen célokkal vágtál neki a munkának, és hol tartasz jelenleg?
B. D.: A vízióm alapvetése, hogy a minőségközpontú gondolkodás minőségközpontú cselekedetekben tudjon megnyilvánulni. Célom volt, hogy az új Agóra olyan kedvelt intézménnyé, új kulturális helyszínné váljon, amely hozzájárul Kecskemét modern, a digitális korhoz illő, innovatív arculatához. Regionálisan és országosan is elismertséget szerezzen egyediségével, amely képes nemzetközileg is érvényes és előremutató példákkal szolgálni. Egy olyan megújult, korszerű Hírös Agórában gondolkoztam, amely a változó kulturális igények mentén új alternatívákat is kínál, részese lehet egy szélesebb városi kulturális narratívának.
Mit jelent számodra a művészet a mindennapokban? Hogyan segít átvészelni a nehezebb időszakokat, és hogyan gazdagítja az életedet?
B. D.: Azt mondják, a legnagyobb remekművek gyakran mély fájdalomból születnek, és ebben valóban van igazság. A fájdalom sokféle arcot ölthet, különböző forrásból eredhet, de nem törvényszerű, hogy mindig csak a saját belső fájdalmunk az inspiráció. Lehet az akár mások szenvedése, története, amely megérint, és belső párbeszédet indít el bennünk. Az én művészi érzékenységem is gyakran ezekből az emberi tapasztalatokból táplálkozik. Az, ami megragad, alkotói folyamatot indít el bennem, és végül egy olyan művészeti térképpé válik, amin keresztül mások is társakra lelhetnek. A művészet számomra egy tiszta, intellektuális tér, amelyben a szabad asszociáció révén lehetőségünk van eltávolodni a hétköznapoktól, és új perspektívákat találni. A művészet olyan lelki találkozást teremt, ami túlmutat a szavak szintjén és szívből érkezik. Olyan ez, mint egy álom, amiben teljesen elmerülhetünk, és ahonnan új felismerésekkel térhetünk vissza.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
