Czimra Gyula az egyik legegyénibb hangú művész a 20. századi magyar festészet történetében. Különös habitusú, magányos és magának való festő volt, akit azonban műveinek magas színvonala, letisztultsága, tömörsége kora legjelentősebb magyar alkotói közé emel. „Szigorú önkritikus volt,
 nagyon sok alkotását megsemmisítette vagy átfestette” – emlékezett a felesége. Czimra Gyula életműve így alig háromszáz műre tehető, melyek közül most csaknem száznyolcvan festményt, szobrot, grafikát és gobelint láthat a közönség a nagyszabású kiállításon.
A művészetének az egyediségét az adja, hogy korának nagy irányzatai nem hagytak nyomot rajta. A művész nem az álmokban, nem a történelemben, nem a társadalmi utópiában, nem az elvont formák világában ismerte föl a tökéletességet, hanem az emberi otthon szerény helyiségeiben és szegényes tárgyaiban.
A tárlat az életmű minden korszakát felvillantja: az 1924 és 1965 között készült művek hatalmas ívet járnak be a romantikus realizmustól a posztimpresszionista, fauve-os, majd a naiv művészet hatását mutató képekig, míg később a novecentós alkotásokon át a teljes letisztult ságot sugárzó dekoratív-realista, szimbolikus-metafizikus, geometrikus, puritán szobabelsőkig és csendéletekig. Czimra munkásságának legegyedibb, legjellegzetesebb képei azok a kisméretű festmények, melyeken otthonának szobáit, tereit örökítette meg.
|
vissza
vissza a lap tetejére
