Interjú Csányi Sándor – 21 az egyben 2025-12. szám
„Ennél a darabnál valahogy semmi sem úgy volt, ahogy lenni szokott. Nem volt darab, csak valami marha nagy akarás, hogy de jó lenne együtt játszani. Gondoltam, ha játékkedv van, a többi jön magától. Megálltunk egy próbateremben, és azt mondtuk, hogy akkor most játsszuk azt, hogy nagyon öregek vagyunk, Azt játszottuk. Most játsszuk azt, hogy székelyek vagyunk. Azt játszottuk. A színház egy komoly dolog, egy munkahely. Mi meg úgy csináltunk, mint az óvodások. Baromi jó volt.” – mondja Csányi Sándor, aki Bányai Kelemen Barnával és Pál Andrással mutatta be legújabb, 21 az egyben című produkcióját.

Te vagy az írója és a rendezője is ennek a darabnak. Melyik volt az a pillanat, amikor megszületett a gondolat, hogy „ez de jó, ebből csináljunk egy darabot”?
Cs. S.: A legtöbben úgy képzelik, hogy egy színházi előadás születése egyetlen felismeréssel vagy inspirációs villanással kezdődik, de nálunk egyáltalán nem így történt. A klasszikus értelemben vett „darabcsinálás” valóban a színház feladata lenne, de ebben az esetben nem létezett ilyen konkrét pillanat. Semmi sem úgy zajlott, ahogyan az egy intézményben, egy rendes próbafolyamat során történni szokott. Nem állt rendelkezésünkre kész szöveg, nem volt előre megírt koncepció, dramaturgiai ív vagy rendezői könyv. Csak volt egy hatalmas, gyermeki lendület, egy közös vágy arra, hogy jó lenne együtt játszani, hogy valami történjen. Úgy voltam vele, ha megvan a játékkedv, ha szívesen vagyunk együtt a térben, akkor a többi majd szépen, természetes módon követi. És végül tényleg így történt. Bementünk egy üres próbaterembe, megálltunk egymással szemben, és mindenféle előkészület nélkül kimondtuk: „jó, akkor most játsszuk azt, hogy nagyon öregek vagyunk”. És azt játszottuk. „Jó, akkor most legyünk székelyek.” És azt játszottuk. Semmilyen praktikus vagy szakmai megfontolás nem vezérelt, minden improvizációból és kíváncsiságból született. A színház egy komoly dolog, egy munkahely. Mi meg úgy csináltunk, mint az óvodások. Baromi jó volt.
Mi az alapjelenet, és miért ezt választottad a darab alapjaként?
Cs. S.: Az alapjelenetre Székely Csabát kértem meg, hogy írjon tíz mondatot. Olyan alaphelyzet kellett, ami sokféleképpen variálható. Ez az egyetlen írói teljesítmény a darabban, a maradék 99% a mi fejünkből született. És csak az, ami megmaradt. Körülbelül másfél órát kidobtunk.
Miért pont 21 variáció? Van ennek valamilyen rejtett jelentése?
Cs. S.: Maradjon köztünk, nem 21 jelenet van. Az volt a terv, de nem annyi lett. Tudtam, hogy ez az előadás nem lehet több kilencven percnél. Amikor az összes jelenetet eljátszottuk, akkor majdnem két óra volt. Álltunk a főpróba után. És kellett hozni egy döntést. Vagy a címet változtatjuk meg, vagy kihagyunk olyan jeleneteket, amiknek nincs igazán helyük. A cím már adott volt, a plakátokat kiragasztották. Úgy döntöttünk, kihúzunk egy párat, hátha nem számolja senki. | hirdetés
 |
|
Mi számít a legnagyobb kihívásnak: a tempó, a stílusváltások pontossága vagy a közönséghez való alkalkodás?
Cs. S.: A legnagyobb kihívás valójában nem egyetlen technikai elem, hanem maga a jelenlét. Az, hogy az ember tényleg ott legyen, teljes figyelemmel. Állandóan érzékelni kell a másik színészt, a közönséget, mert rengeteg minden nincs előre rögzítve vagy „kőbe vésve”. A saját előadásaimban gyakran játszom egy improvizációs játékot a nézőkkel: arra kérem őket, mondjanak ki bármilyen szót, ami csak eszükbe jut, és nekem kötelességem azt valahogyan beilleszteni az adott jelenetbe. Ezt a módszert ennél az előadásnál is alkalmazzuk, és ettől lesz minden este egy kicsit más. Nemcsak azt nem tudjuk előre, melyik szó melyik pillanatban kerül majd be, hanem azt sem, hogy ki fogja kimondani, vagy hogyan reagál rá a jelenet. Folyamatosan figyelni kell, mikor csillan úgy a partner szeme, hogy jelezze: várjak még egy másodpercet, mert most készül valami plusz, valami váratlan, egy új réteg vagy szövegrészlet, amitől az egész jelenet új irányt vehet. Ez a fajta állandó éberség, játékosság és bizalom az, ami igazán próbára teszi az embert.
Ha a 21 jelenetből csak 3 variáció maradhatna meg örökre, akkor neked melyik
lenne az a 3?
Cs. S.: A székelyekről szóló jelenet lett kész legelőször. Azt próbáltuk legtöbbet. Ott már majdnem tudjuk a szöveget is. A nyugdíjas otthonban játszódó jelenet az egyetlen, ahol nem a humor, hanem az érzelem dominál, azt azért szeretem. Van egy olyan jelenet, ami a hatvanas években játszódik egy filmforgatáson. Abban a karaktereket szeretem. Három olyan ember, aki még nem hallott a politikai korrektségről. Vicces hallgatni, hogy hangzik ma az, ami akkor normális volt.
Következő előadások: www.csanyisandor.hu
|
vissza |
|
|
| |