Tihanyi Lajos a Nyolcak művészcsoport meghatározó alakja volt, festészete a 20. század eleji magyar avantgárd egyik izgalmas kísérlete. A Nemzeti Galériában február 15-ig látható nagyszabású életmű-
kiállításon közel kétszáz műtárgyat láthat a közönség, a művész alakját a kiváló fotós barátok, André Kertész és Brassaï fényképei is megidézik a kiállítótérben.
A tárlaton végigkövethető, hogyan formálta Tihanyi stílusát a századforduló kávéházi világa, a berlini avantgárd és a párizsi modernizmus. Fiatalemberként járt Nagybányán, festőkkel, írókkal barátkozott, a korszak értelmiségi köreiben mozgott. A korszak nemzetközi művészeti stílusaihoz kapcsolódott, Berlinben,  Párizsban ismerte az avantgárd művészet jeles képviselőit. Munkásságának legjelentősebb vonulata az ismert személyiségekről festett portrésorozata. Életének utolsó nyolc évében nonfiguratív, színes absztrakt képeket festett. Az életmű-kiállítás minden korábbinál teljesebb képet ad Tihanyi utolsó alkotói periódusáról, absztrakt korszakának műveiről. A művész életpályáját súlyos személyes tragédia kísérte végig: tizenegy éves korában agyhártyagyulladás következtében elvesztette hallását; süketsége miatt hangja eltorzult, nehezen beszélt, szájról olvasott.
1919 telén külföldre emigrált, és soha nem tért vissza Magyarországra. Élt Bécsben, Berlinben, Párizsban, majd New Yorkban, a harmincas években pedig visszaköltözött a francia fővárosba. A művész ötvenhárom éves korában Párizsban hunyt el, az életmű legnagyobb részét franciaországi barátai őrizték meg, majd a magyar államnak adományozták. A tárlat az első, a művész munkásságának egészét átfogó életmű-kiállítás a hagyaték több mint fél évszázada történt hazatérése óta.
|
vissza
vissza a lap tetejére
