Ajánló
Kleist egyedülálló világa elevenedik meg a kecskeméti teátrum színpadán
2026-01. szám / Gál Orsolya
Különleges vállalkozásba fogott a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház társulata azzal, hogy Heinrich von Kleist első drámáját állították színpadra. A bosszú című darab rendezőjét, Kovács D.
Dánielt többek között a sorok közé rejtett abszurd humor ragadta magával. A Monty Python stílusát idéző előadásban egy Rómeó és Júlia parafrázis bontakozik ki.
A Schroffenstein-család, vagyis Heinrich von Kleist első drámája szenvedélyes erővel tárja fel a családi viszály, a bizalmatlanság és a végzetes félreértések sötét világát. A shakespeare-i tragédiák hangulatát idéző műben két testvércsalád — az északi és déli Schroffensteinek — örökösödési harca fajul véres bosszúvá, ahol a múlt bűnei és a gyanakvás minden emberi köteléket szétfeszítenek.
„Kleist világával a Színművészeti Egyetemen találkoztam, és onnantól kezdve egyfajta mániámmá vált. Volt szerencsém már a Heilbronni Katicát, a Penthesileiát és A Schroffenstein-családot is megrendezni” – tudtuk meg a rendezőtől.
Kovács D. Dániel szerint Kleist műveit nagyon sokan félreértelmezik. A rendező nem csupán a sorok közé rejtett abszurd humort szereti, hanem a szerzőre jellemző gyönyörű és elképesztően bonyolult nyelvi szerkezetet is, amihez hű Forgách András fordítása.
Emellett a történetmesélés pimaszságát is kedveli, vagyis azt, hogy ami az elején klasszikus drámának tűnik, annak a helyét később átveszi a széthulló világ. „Kleist az 1800-as évek elején A Schroffenstein-családdal egyfajta lovagkori zsánerdarabot írt. Ez a romantika kezdete volt, ami azt hozta magával, hogy ezek a középkori, misztikus, okkult történetek elkezdtek újra beférkőzni a köztudatba. Ezek mind komfortolvasmányok voltak sokak számára. Ebben látok egy erőteljes analógiát napjaink streamingszolgáltatóinak sorozataival, melyekben a misztikus, a fantasy vagy éppen a történelmi témák zökkentik ki a nézőt a mindennapokból.”
Izgalmas feladat volt megrajzolni Kleist karaktereit
„Jellemző Kleistre, hogy nem ad könnyű támpontokat, de mégis gyönyörűen rajzolja meg a karaktereket és hatalmas szabadságot ad. Rettenetesen nehéz őket megfogni, de éppen ez az izgalmas bennük” – árulta el Bori Réka színművész, aki A bosszúban Ágnest játssza, a fiatal lányt, aki a Schroffenstein család sajátos törvényei között próbál boldogulni.
A darab egy kicsit Rómeó és Júlia parafrázis, melyben az alaptétel az, hogy ha a család valamelyik oldalága örökös nélkül hal meg, akkor a másiké lesz minden. Az előadásban a szülők – a Schroffenstein család két, egymás ellen acsarkodó ága – saját téveszméik, félelmeik, vak düheik foglyai. A fiatalok azonban józanabbak náluk. | hirdetés
 |
|
„Ágnes egy intelligens karakter, ő az, aki látja, mennyire abszurd az, ahogyan viselkednek körülötte a felnőttek. Ottokár és Ágnes nem akarnak részt venni ebben az őrületben. Kívülről nézik a szüleiket, és látják, mennyire abszurd módon reagálnak, és milyen tévesen ítélnek meg dolgokat. A két fiatal ki akar törni ebből a rendszerből” – tette hozzá Bori Réka.
Kleist humorában groteszk játékosság rejlik
Az Ottokárt alakító Orth Péter szerint Kleist sok csapdahelyzetet állít azzal, hogy annyi mindent lehetne és kellene egy karakterben eljátszani. „Van, hogy egy mondaton belül vált, hogy most megöljem vagy megcsókoljam azt, akit szeretek. Ez színészileg hatalmas feladat, hiszen meg kell mutatni a nézőknek, mi zajlik a karakterben” – emelte ki Orth Péter.
Ottokár két család évszázados ellenségeskedésének sodrában él. „A szülők gyűlölködése miatt a lelke kicsit elakadt. A kor pedig, amiben él, vad és barbár: az erő beszél sok esetben a karakterek helyett, itt a férfinak valóban férfinak kell lennie. Az apja egy nagyon erős egyéniség, de Ottokár alkatilag nem olyan, mint amit a kor megkívánna, ő egy érzékenyebb lélek, egy költő.”
Kleist szövege ráadásul külön is megdolgoztatja a színművészt: egyszerre kell természetes ritmust találni a gondolatoknak és helyet hagyni a költőiségnek. Emellett ott van a humor is, az a sajátos, szinte groteszk játékosság, amely Kleist világát mégis könnyeddé és emberivé teszi. Péter szerint az igazi kihívás a kettő összehangolása. „Úgy kell hitelesen játszani, hogy a sokszor tragikus jelenetek közepette se veszítsem el a humoromat, ami egy rugalmas, laza és játékos jelenlétet kíván” – tette hozzá a színművész.
A darab látványvilágát Horváth Jenny álmodta meg. A jelmezeknél a középkori öltözetek szolgáltak számára ihletforrásul, a díszlet pedig egy tükörlabirintus, amely azt az elveszettséget és azt a milliónyi fénytörést hivatott ábrázolni, ahogyan a szereplők próbálják a részigazságokból a valóságot felfejteni.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
