PM Online | Színház

Van egy könyv, amely nemcsak gondolkodást, hanem korszakokat indított útjára. Egy szöveg, amelyet a Biblia után talán a legtöbbször idéztek a világon – és amelynek mondatai nem egyszer pusztítóbbnak bizonyultak, mint fegyverek vagy hadseregek.
Karl Marx A tőkéje nem pusztán filozófiai mű: szellemi detonátor, amelynek lökéshullámai ma is érezhetők.

A Nemzeti Színház színpadán Vidnyánszky Attila rendezésében megszülető Marxtőkéje nem magyaráz, nem ítélkezik és nem menteget. Tetemre hív. Két részben, valóságrajzként, amelyben nem minden az, aminek látszik.

Az előadás nem közgazdasági lecke, nem történelmi illusztráció és nem politikai gúnyirat. Műfaja passiójáték: egy gondolkodásmód születésének, eltorzulásának és makacs továbbélésének színpadi lenyomata. A történet a múltból a jelen felé halad, János evangéliumának szövetébe ágyazva, mintha a hit és az eszme, az erkölcs és az ideológia végzetes párbeszédét hallanánk újra.

A próbafolyamat különböző színészgenerációk közös gondolkodásával indult. Elemzések, viták, kérdések és kétségek mentén formálódik az előadás, amely Vidnyánszky Attila eddigi színpadi gondolatainak és megoldásainak egyfajta összegzéseként is értelmezhető.

Marx 1867-ben megjelent műve eredetileg A politikai gazdaságtan bírálatához címmel látott napvilágot, szerény brossúraként. A háromkötetesre tervezett munka soha nem készült el teljes egészében, mégis a 20. századi politikai gondolkodás egyik alapszövegévé vált, és egy totalitárius eszme, a kommunizmus egyik fundamentumává lett. A töredékesség nem gyengítette, hanem felerősítette hatását.

A Marxtőkéje abból a felismerésből indul ki, hogy A tőke nem pusztán filozófiai emlékmű. Marx gondolkodása – különösen vallásellenességgel átszőtt világlátása – olyan ideológiai örökséget hagyott maga után, amelytől a mai napig nem tudunk szabadulni. Egy eszme, amely újra és újra alakot vált, nyelvet cserél, arcot ölt – de belső logikája változatlan marad.

Az előadás kizárólag eredeti dokumentumokra épül: levelekre, tanulmányokra, kiáltványokra. Marx, Engels és Lenin szövegei nem értelmezésként hangzanak el, hanem saját jogon szólalnak meg. Fikció nincs – csak gondolatok, mondatok és azok következményei. A szó itt tetté válik, a mondat sorsot formál.

„A politikai gazdaságtan elméleti kifejtése és az arra hivatkozó politikai cselekvés közötti feszültség drámai erejű – fogalmaz Vidnyánszky Attila. – Azok a folyamatok és törvényszerűségek, amelyeket Marx az izmosodó kapitalizmus sajátosságaiként írt le, napjainkban teljesednek ki. A tőke a felszín alatt felgyülemlő, kérlelhetetlen energiákat veszi számba. Tanúi lehetünk annak az elembertelenedésnek, amelyet a tőke uralma okoz. Megrendítő felismerni, miként rendülnek meg az erkölcsi létezés alapjai, amikor az erkölcs relativizálódik, és az emberhez méltó élet fundamentumai kerülnek veszélybe.”