Interjú
Mosoly és muzsika együtt – ez az operett!
2026-02. szám
Egy primadonna útja az előadóművészettől a produceri felelősségig – Beszélgetés Nagy Ibolyával.
Ha egy mondatban kellene összefoglalnod a pályádat, mit mondanál?
N. I.: Azt, hogy az operett nemcsak a hivatásom, hanem az életem. Előadóként, primadonnaként, műsorvezetőként és ma már egyre tudatosabban alkotóként,  producerként is ugyanaz vezérel: életben tartani és továbbadni a magyar operett szellemét.
Sokan elsősorban primadonnaként ismernek. Hogyan indult a szakmai utad?
N. I.: Klasszikus értelemben vett színpadi pályával: operett- és zenés színházi szerepekkel, turnékkal belföldön, külföldön egyaránt, televíziós és rádiós munkákkal. Mindig a színpad volt az első számú közegem. A főszerepek felelőssége és a közönséggel való élő kapcsolat nagyon korán megtanított arra, hogy ez a műfaj csak teljes szívvel, fegyelemmel, alázattal és valódi jelenléttel működik.
Mikor fogalmazódott meg benned, hogy nemcsak játszani szeretnél, hanem létre is hozni előadásokat?
N. I.: Amikor azt éreztem, hogy a műfaj puszta megőrzése már nem elég. Az operett nem múzeumi tárgy. Új történetekre, friss szövegkönyvekre, mai gondolatokra van szükség – úgy, hogy közben tiszteletben tartjuk a hagyományt. Régóta foglalkoztatott, hogyan lehetne az operettet nem lecserélni vagy „átírni”, hanem újra megszólaltatni. Innen vezetett az út a tudatos produceri gondolkodás felé.
Így született meg a Mosoly Muzsika Produkció is?
N. I.: Igen. A Mosoly Muzsika számomra nem csupán egy produkciós név, hanem szemlélet. Azt jelenti, hogy az operett derűje, humora és érzelmi gazdagsága ma is képes megszólítani az embereket – vidéken és városban, fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Hiszek abban, hogy a közönség nem „nosztalgiázni” akar, hanem valódi élményre vágyik.
A repertoárban egymás után jelennek meg új operettek. Miért tartod ezt kulcsfontosságúnak?
N. I.: Mert ha csak a múltat játsszuk, előbb-utóbb elveszítjük a jelen közönségét. Az új operettek lehetőséget adnak arra, hogy mai dramaturgiával, friss gondolkodással, de a klasszikus zenei világhoz hűen szólaljunk meg. Ezekkel a darabokkal emléket is állítunk a nagy elődöknek, azoknak az alkotóknak, akik nélkül ma nem beszélhetnénk magyar operettről. | hirdetés
 |
|
Két új bemutató is nagy figyelmet kapott: a Te rongyos élet… avagy az Én Kálmán Imrém! és az Orfeum hercegnő. Mit jelentenek ezek számodra?
N. I.: Mindkettő szívügy. A Te rongyos élet… Kálmán Imre zsenialitása előtt tiszteleg – játékosan, szeretettel, mai hangvételben. Az Orfeum hercegnő pedig Zerkovitz Béla és a pesti éjszakák, az orfeumok világa felé nyit, romantikával, humorral és szenvedéllyel. Fontos számomra, hogy ezekben az előadásokban nemcsak producerként, hanem előadóként is jelen vagyok: belülről érzem, mire van szüksége egy szerepnek, egy jelenetnek, egy dalnak.
Producerként mi jelenti a legnagyobb kihívást?
N. I.: A felelősség. A producer az, aki hisz az operettben, vállalja érte a kockázatot, és végigviszi az álmot a művészi koncepciótól egészen a közönségig. Ide tartozik az alkotók és szereplők kiválasztása, az arculat, a kommunikáció, a turnék, a meghívások és a gazdasági döntések is. A Mosoly Muzsika mögött nemcsak művészi vízió, hanem felelős, közös gondolkodás áll: férjemmel, Simon Imrével együtt teremtjük meg a gazdasági biztonságot. Ő a költségvetések, a pénzügyi tervezés és a kockázatelemzés terén ad biztos hátteret, segít józan egyensúlyt találni művészi ambíció és fenntarthatóság között. Ez teszi lehetővé, hogy én teljes figyelmemet az alkotói folyamatokra és az előadások minőségére fordíthassam.
Hogyan látod ma az operett helyét és jövőjét?
N. I.: Úgy gondolom, az operett élő műfaj. Nem múlt idő, hanem jelen. Amíg vannak alkotók, előadók és nézők, akik hisznek benne, addig mindig lesz helye. A célom az, hogy a közönség ne emlékezni jöjjön, hanem átélni.
Mi a személyes küldetésed ebben?
N. I.: Az, hogy mosolyt és muzsikát adjak. Ha egy előadás után a néző boldogabban, könnyebb lélekkel megy haza, mint ahogy érkezett, akkor tudom, hogy az operett betöltötte a valódi szerepét.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
