PM Online | Színház

A Kecskemét City Balett legújabb táncszínházi produkciója, a Spartacus március 5-én érkezik a Nemzeti Táncszínházba, hogy a kecskeméti nagy siker után a budapesti közönséget is magával ragadja. A Barta Dóra rendezésében és koreográfiájával színpadra álmodott, látványos történet érzel-
mekkel teli élményt ígér.

Az Operaháztól a Müpán át Kecskemétig már rendkívül sok figyelemre méltó produkciót jegyző koreográfus-rendező, Barta Dóra vezetésével felálló alkotócsapat kivételes egyéniségeket állít csatasorba: a világszerte ismert és elismert sztártervező, Antal Csaba díszlete és jelmezei, a már korábbi munkáival is nagy figyelmet keltő Nagysolymosi Gábor zenéje, a balerinaként sokszor megcsodált Nagy Nikolett társkoreográfusi munkája és a régi alkotótárs, Szabó Tamás konzultánsi közreműködése együttesen teremtették meg ezt a minden nézőt elsodró világot. A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház tánctagozataként működő együttesnek lenyűgöző erővel sikerült elmesélnie Spartacus megrendítő történetét.
Az aréna porában emberek álltak egymással szemben, s nemcsak egymással, hanem a Világgal, a Hatalommal és a Sorssal szemben is. Spartacus sok megaláztatást és embertelen bánásmódot szenvedett el társaival együtt, mielőtt a felkelés vezéralakja lett. Gladiátorként nem ember, csak látványosság volt, a közönség szórakoztatására kellett küzdenie az életről-halálról döntő harcokban. Küzdelme az egyetemes Igazságtalanság ellen az emberi méltóság örök szimbólumává vált, s emléke nem múlt el nyomtalanul. Neve mindmáig felidézi a kegyetlen, kilátástalan sorsukba bele nem törődő, lázongó rabszolgák történetét. A Kecskemét City Balett ebben a táncszínházi előadásban monumentális erővel bontja ki ezt a szabadságért folytatott harcot: a gladiátorok hősies bajtársiassága, a rabszolgák feléledő, majd semmibe vesző reménye, a hatalom féktelen kegyetlensége és a szerelem mindent elsöprő ereje kel életre a színpadon. A szenvedéllyel teli koreográfia dinamikus és erőteljes jelenetekben mesél a test és a lélek küzdelméről. A zene ellenállhatatlan lüktetése és a táncosok magával ragadó mozdulatai egyszerre idézik meg az ókori világ dicsőségét és kegyetlenségét, s legfőképpen az emberi szellem örök álmát: a Szabadság iránti múlhatatlan vágyat.