Interjú
Magyar – szabadkai és temesvári színház
2016-07. szám
A szabadkai és a temesvári színház Magyar című, közös előadásának magyarországi premierje augusztus 25-én és 26-án lesz látható a darab létrejöttét támogató Zsámbéki Színházi Bázison.
Urbán András, a Szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatója nem először van jelen a nagy múltú alternatív színházi műhelyen.
 Hogy emlékszik vissza Zsámbékra, színházi alkotóként milyen élményei fűződnek a zsámbéki munkához?
U. A.: A Godot-ra várva című előadásunk vendégjátéka kapcsán dolgoztam Zsámbékon, nekem különös élmény volt, hogy amolyan rakétaraktárakban, tehát elég sötét hangulatú helyeken, beton hangárokban játszottunk, ami számomra nagyon inspiráló és érdekes élmény volt.
Tíz év után milyen érzésekkel tér vissza ugyanezekhez a hangárokhoz?
U. A.: Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hogyan fog ott beállni a darab. Az előadás nyilván játszható lenne intézményes kőszínházi közegben is, sőt, pont ott kellene előadni, akár nemzeti színházakban, de ugyanakkor nagyon izgalmas egy tulajdonképp underground, alternatív helyszínre elképzelni. Sőt, lehet, hogy külön érdekes lesz, hogy az előadás Magyarországon első alkalommal pont itt fog megjelenni, nem egy politikailag agyon ideologizált közegben. És azért mondjuk ki, hogy a Zsámbéki Bázis egy extra izgalmas hely. Ha őszinte vagyok, én mint rendező az előadásaimmal Magyarországra mindig valamilyen kiskapukon jutok be. De hát mit tegyünk, amivel foglalkozom, az gondolom, nem a konvencionális mainstream része, a többiek pedig magukkal foglalkoznak...
Miért tartja fontosnak a darab bemutatását Zsámbékon, vagy egyáltalán Magyarországon?
U. A.: Mondhatnám, hogy egyáltalán nem tartom fontosnak. Ez az előadás nem feltétlenül Magyarországnak szól, de ugyanakkor meg persze nézhetjük úgy is, hogy mint külhoni magyar színházak koprodukciója erőteljesen foglalkozik épp ezzel az alapvető nemzeti identitással. Ezt próbálja megfogalmazni a maga sajátos módján, illetve ha úgy tetszik, kikezdeni. És nyilván kötődik maga az előadás is Magyarországhoz, illetve ahhoz a közösséghez, közös térséghez, ami fontos momentum ebben a kisebbség-többség viszonyban. Tehát mindenképp azt gondolom, hogy egy sajátos történet, amit ha a magyarországi – nem szeretem ezt a szót mondani, de mindegy, csak azért, hogy jobban értsük egymást –, anyaországi közönség is figyel, értelmez, nyilván vannak olyan gondolatok, vagy az előadás hatásmechanizmusa olyan tartalmat is kivált, ami mondjuk a határon kívül vagy a határon innen egészen mást jelent. | hirdetés
 |
|
A Zsámbéki Színházi Bázis idei évadában, de különösen az augusztusi programban nagyon erősen megjelenik a szabadság gondolata. Tervben van egy 56-os tematikájú mini fesztivál is, amelyhez térben és időben is odakapcsolódik az Önök előadása. A kisebbségi létben az egyén minden korlátozást – legyen az kulturális vagy a személyes életre vonatkozó – legalább olyan komolyan él meg, mint a diktatúrák áldozatai a jogfosztottságot. A viszonyok nem egyenlők az ötvenes évek rendszerével, mégis ugyanaz az erős fenyegetettség, szabadsághiány fogalmazható meg a jelenben. Ezt az értelmezést helyesnek érzi vagy elfogadható az Ön számára?
U. A.: Igen, feltétlenül. Egyértelműen úgy gondolom én is, hogy a Magyar című előadásunk a szabadságról szól. Úgy művészi, mint tartalmi értelemben, és ha úgy tetszik, akkor politikai értelmében is. Nyilván az egyén szabadságáról is, illetve annak az alapvető nemzeti identitásnak a szabadságáról is, amely az egyénben, tehát egy emberre leképezve születik meg. A Magyar című produkció próbafolyamata jórészt ennek az identitásnak a taglalásából állt. És nyilván erről a maga sajátos, szabad módján próbál beszélni.
Lát esélyt jövőbeli együttműködésre, tehát akár Zsámbékon megszületendő darabra?
U. A.: Persze, de hát ez ugye mindig több oldalon múlik, én személy szerint nagyon nyitott vagyok bármilyen együttműködésre mind Zsámbékkal, mindmagyarországi szervezetekkel vagy intézményekkel. Reméljük, hogy ez nemcsak egy ötlet marad, hanem gyakorlatilag is megvalósul.
Forrás: Zsámbéki Színházi Bázis
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
