Összeállítás
Martin McDonagh – A csőre töltött zseni
2017-12. szám / Kovács Gellért
Külsőre úgy fest, mint egy keresett modell, de nem a kifutókon szerzett hírnevet, hanem színházban és filmen. Színdarabjait szerte a világon játsszák, filmjeit nagy várakozás előzi meg. Szereti Tarantinót és Scorsesét, de kritikusan rajong értük. Shakespeare idegesíti,
és közszereplőként is tud erőseket mondani. Legújabb mozija, a Három óriásplakát Ebbing határában (magyar premier: január 25.) a velencei filmfesztiválon is elismerésben részesült, és Amerikában is jó eséllyel indult az év végi díjhajrában.
Six Shooter (2006)
A 27 perces rövidfilmet McDonagh írta és rendezte. Nemcsak azért fontos mű, mert ezzel debütált a mozgóképes világban, hanem mert rögtön Oscar-díjat is kapott érte. A Six Shooter markáns példája annak, hogyan meséljünk el röviden és velősen egy érdekes, feszült történetet úgy, hogy súlya is legyen, s a remek színészek is kapjanak elég teret a kibontakozásra. Mindez még úgy is igaz, hogy a mindig nagyszerű Brendan Gleeson főszereplésével készült, YouTube-on megtekinthető film tulajdonképpen egy vonaton játszódik.
Erőszakik (2008)
E minden idők egyik leggyűlöltebb magyar címével megvert, fekete humorú gengszterfilm számít McDonagh eddigi főművének: Colin Farrell, Brendan Gleeson és Ralph Fiennes hatalmasat játszik, a cselekmény kacagtató, mély és zavarba ejtő, telis-tele van parádés figurákkal – s mindeközben persze reklámot csinál Brugge-nek, e gyönyörű flamand városnak, amely addig igazságtalanul kevésszer adott otthont fekete humorú gengszterfilmeknek. Igaz, azóta se nagyon.
A Guardista (2011)
Kakukktojás, ám közben mégsem annyira. Martin csak producerként vett részt a projektben, a kisvárosi zsarusztorit testvére, John Michael McDonagh írta és rendezte, de itt is Brendan Gleeson viszi a show-t (jelen esetben Don Cheadle oldalán). A Guardista ugyan szabályosabb film, mint mondjuk az Erőszakik, de felismerhetően McDonagh-hangulattal rendelkezik, s van olyan nyíltszívűen bunkó és meghökkentő, hogy indokoltan szerepeljen cikkünkben. | hirdetés
 |
|
A hét pszichopata és a Si-cu (2012)
Colin Farrell, Woody Harrelson, Sam Rockwell, Christopher Walken, Tom Waits és ami a hölgyeket illeti, Abbie Cornish és Olga Kurylenko – hát micsoda névsor, micsoda arcok! Ráadásul McDonagh egyfajta „film a filmben” vallomást hozott össze, a rá jellemző különös, nyers, erőszakos, nagyon elvarázsolt, de valahogy mégis realista modorban. Kicsit olyan, mintha egy krimivariációt látnánk Fellini 8 és 1/2 –jére, ami kicsit öncélú, de szinte maradéktalanul szerethető.
Három óriásplakát Ebbing határában (2017)
Akik már láthatták, azt mondják, Martin McDonagh az Erőszakik idején volt ennyire ihletett filmes formában. Ennek kifejezetten örülünk, mint ahogy annak is, hogy imádott Frances McDormandunk olyan szerepet kapott, amelyben minden bizonnyal meg tudja mutatni ismét, miért ő az egyik legnagyobb kortárs színésznő. Elkeseredett anyát játszik, aki nem képes belenyugodni abba, hogy a rendőrök nem találták meg lánya gyilkosát, ezért ujjat húz a hatósággal, ami persze Woody Harrelson zsarujának nagyon nem tetszik. Lesz is nagy dráma és provokáció!
Martin McDonagh a magyar színpadokon
Hősünk világszerte népszerű színpadi szerző, mi sem természetesebb annál, hogy a hazai színházakban is rendre találkozhatunk műveivel. A fővárosi Katonában látható legutóbbi színdarabja, a Gothár Péter rendezte Hóhérok, amely a halálbüntetés kérdésére reflektál egy kocsma közösségén keresztül, de korántsem kocsmai színvonalon. Gothár korábban már dirigált McDonagh-történetet: a Vaknyugat 2012 óta látható az Átriumban. A párnaember is fut még a Radnóti Színházban, A nagy kézrablás a Thália repertoárján szerepel, a Leenane szépe a budapesti Centrálban ment, de a Pécsi Harmadik Színházban is játszották Piszkavas címmel. És ha ez nem lett volna elég, A kripli és Az alhangya is megfordult már a hazai színpadokon.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
