Impresszum | Előfizetés  
  2024. május 20., hétfő
Bernát, Felícia

 
 
Nyomtatható változat
Közérzet
Jegyeket, bérleteket
2023-09. szám / Fáy Miklós

Évek óta nézem, ahogy csökken a sor az Operánál, amikor az új évadraa bérleteket kezdik á­rul­ni. Ma már talán nincs is sor, aki akar, bemegy, megveszi magának a bérletét. Azelőtt a bérlet családi dolog volt, meglehetett újítani, apáról fiúra szállt, jelzett valami elkötelezettséget aműfaj
iránt. Havonta egyszer megölik a trubadúrt, vagy valami hasonlószörnyűség történik, dalban elbeszélve.
A beavatott ember persze enyhe lenézéssel figyelte a bérleteseket. Ezeknek a szertartás a fontos, nem maga a művészet, a produkció, a színvonal. Mikor megveszik a bérletüket, még fogalmuk sincs, hogy ki fog énekelni, vezényelni, Pavarotti vagy Kovács Lajos, nekik mindegy, csak az esemény számít. A szer­tar­tás. Ahogy nő be az ember feje lágya, kezdi egyre jobban értékelni a bérleteseket. Talán nem is a szer­tar­tás izgatja őket, hanem a mű maga. Talán tényleg mindegy, hogy Pavarotti vagy Kovács Lajos, ha egyszer Verdi a komponista. Sőt. Talán fontosabb, hogy Verdi a komponista, ha Kovács Lajos az énekes. De nem csak erről van szó. Micsoda bizalom kell az intézmény iránt, hogy valaki bérletet vásároljon, és ne külön jegyet. És most már nemcsak az operára gondolok, hanem mindenféle színházi bérletre és bérletesre. Azt mondani, hogy nekem mindegy, csak a színház maradjon ugyanaz, engem érdekel, amit ott előadnak. Akkor is, ha esetleg külön-külön nem vennék valamelyik előadásra jegyet, de ha megkapom bérletben, akkor biztos vagyok benne, hogy nem lesz elrontva az estém. Micsoda lehetőséget adtak a bérletesek a színházaknak azzal, hogy garantálták a jelenlétüket. Lehetett kísérletezni és kockáztatni, nem kellett attól félni, hogy a nézők távol maradnak az előadástól, mert a szerző számukra ismeretlen, vagy mert a rendező túlságosan is ismert, kísérletező kedvéről hírhedett, ma sem lesz egy nyugodt pillanatunk. Lehet, hogy a vé­gén megbánták, hogy elmentek, de legalább volt mit megbánniuk. Ott voltak, látták, nem otthonról fin­to­rog­tak. Nem speciálisan magyar problémáról van szó, az egész világban csökken a színházi bérletesek száma. Az emberek egyrészt bizalmatlanok a jövőt illetően, a jó ég tudja csak, mikor tör ki egy újabb jár­vány, és akkor hiába volt minden várakozás. A covid alatt a színházról, koncertekről kényszerűségből leszokottak egy része rájött, hogy tulajdonképpen egész jól el lehet lenni színház nélkül is, ott a tévé, a strea­me­lés, azt nézek meg otthon, az ágyból, amit csak akarok, és ha nem tetszik, elkapcsolok. Nem kell hozzá felöltözni, autóba ülni, parkolóhelyet keresni, lökdösődni a büfénél, várni a WC előtt, megijedni, ha a szomszéd székben ülő köhent egyet: csak nem valami újabb vírusvariáns? A színházigazgatók két­ség­bee­setten tördelik a kezüket (nem nálunk), a bérletes előre fizetett ki öt előadást, azt a pénzt használni lehetett magukra az előadásokra, most meg nincs korai bevétel, nem lesz annyira szép a díszlet, ettől jövőre még kevesebb bérletet lehet eladni. Nem lehet kockáztatni, minden előadásnak önmagáért kell megküzdeni, nincs olyan, hogy négy jó elviszi az ötödiket, bár az kevésbé jó.
hirdetés

Hogy ebből mi lesz, még nem lehet tudni. Most még csak annyi a tanulság: éljenek a bérletesek.

vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor