RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. november 19., kedd
Erzsébet

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Hagyománytisztelet
Fülemüle étterem
2018-12. szám / Bóta Gábor

A Fülemüle étteremben szinte nem változik semmi. Tán hét-nyolc éve jártam ott, és minden csaknem ugyanaz. Bár azért nem kis különbség, hogy akkor még a tulajdonos, Singer András fogadott, aki jellegzetes alakja volt a magyar gasztronómiának.

Testes, falstaffi ember, akiből ugyanúgy, mint Shakespeare remekbe szabott hőséből, áradt az életszeretet és az ételszeretet. A zenét is meglehetősen kedvelte, annyira, hogy az Anonymus együttes bil­len­tyű­se volt. Hat évig a moszkvai magyar kereskedelmi kirendeltségen főzött, akár tömegméretekben, naponta 4-500 vendégnek, de persze hírességeknek ugyanúgy. A Fülemülével egyáltalán nem kóser, de vál­lal­tan erősen zsidó beütésű vendéglőt hozott létre, ahol a sólet lett a zászlóshajó, mindenféle feltéttel, azóta még chilis változat is ren­del­he­tő belőle. András sajnos már meghalt, most a felesége, Mari fogad, aki a férje idejében a háttérben meghúzódva főleg az adminisztratív ügye­ket intézte, egykor felszolgáló volt. Most is azt mondja, hogy ő inkább csak családtag, a két fia, Balázs és Viktor a tulajdonos, leginkább ők viszik az ügyeket. Időnként szóba is hozzák, hogy korszerűsíteni kel­le­ne a kínálatot, de aztán valahogyan mindig bebizonyosodik, hogy ide azért jönnek a vendégek, amit már korábban is megszoktak.
Ezt mondja Boros Árpád séf is, aki lassan 11 éve dolgozik a Fülemülében. Elmeséli, hogy időnként próbálkoznak új dolgokkal, bennük van a konyhán a kísérletező kedv, de aztán az új fogások rendszerint elég hamar lekerülnek az étlapról, mert nincs irántuk elég kereslet. Néhány szezonális jellegű ételt azért ajánlanak, de rendszerint diadalmaskodnak a klasszikusok. A VIII. kerület egyik mellékutcájában található helyre kevesen tévednek be csak úgy, ide célzottan jönnek az emberek. Olyan is volt, aki már a repülőtérről egyenesen ide érkezett, mert a barátja azt mondta neki, hogy ide igencsak érdemes jönni. A séf úr szerint nyáron körülbelül 60-30 százalék a külföldiek és a magyarok aránya, télen még több kicsit a külföldi, 70 százalékra is felkúszik az arányuk. És eléggé egyértelmű, hogy itt nem reformkonyhára vágynak, ez leginkább a magyar, a budapesti zsidó konyha tanyája, ahol például a sólet még mindig úgy készül, ahogyan azt a nagymama csinálta.
A vendéglő valóságos múzeum, a falakon temérdek kép, tele családi felvételekkel, de vannak régi plakátok, karikatúrák is, olyasmi feliratokkal például, hogy „Sörkoncerten a muzsika a fő, és hogy működjön a gégefő”. Vagy például egy kocsmai jelenetet ábrázoló karikatúrán, amin egy vízcsap és a közelében kissé búslakodó férfi is látható, ez a felirat díszeleg: „Hallotta, hogy a víz is iható, és most ki akarja próbálni”. Van patinás, nagy tükör és több vitrin, telis-tele különböző országokból származó kerámiákkal, tárgyakkal, Singer úr vagy 80 országban megfordult, és hozott haza emlékeket. A bejáratnál pedig ott látható egy jókora, elmaradhatatlan menóra, egyértelművé téve a hely jellegét.
hirdetés

Az előzékeny, kedves pincér által hozott vegyes ízelítővel (3000 Ft) kezdünk. Naná, hogy van rajta frissen sült, ropogós libatepertő lila hagymával, jellegzetességként töltött libanyak, humusz pitával, és számomra a fő vonzóerő a zsidótojás, amit itt nem krémesen, hanem kicsit darabosan csinálnak, csak össze­vag­dossák a főtt tojást meg a libamájat, és libazsírral, fűszerekkel egybedolgozzák. Pazar. Kihagyhatatlan persze az itt szinte alapnak számító libaleves (tál: 2400, csésze:1200 Ft), nem nehéz kitalálni, hogy macesz­gombóccal. És fölöttébb érdemes kipróbálni a babgulyást (tál: 2400, csésze:1200 Ft), mert az egészen különleges. Sóletból készül ugyanis. Ahhoz húsleves kerül meg marhalábszárból csinált pör­költalap, és még saját füstölésű, príma marhaszegy is dúsítja a nedűt. Fenséges. A sóletet például lehet ezzel a príma füstölt marhaszeggyel, főtt tojással kérni (3600 Ft). Mi megkóstoljuk még sült hagymával megpakolt natúr libamájjal is (6900 Ft). A desszertek közül méltán népszerű a bundázott macesz, dióval töltve (1290 Ft), és a diós, almás, mákos nudli (1290 Ft), amibe még némi fehérbor is kerül.
A Fülemüle áll a vártán. Nem változik. Hagyománytisztelő. Azok számára, akik ezeket az ételeket sze­re­tik, biztos pont.

Fülemüle étterem
VIII., Kőfaragó u. 5.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor