Impresszum | Előfizetés  
  2024. június 24., hétfő
Iván

 
 
Nyomtatható változat
Interjú
Megőrzött és megújított hagyomány
2023-09. szám / R. Zs.

Telt házas hangversenyek, világsztár vendégek, tengerentúli turnék, díjesőt érő, megújult arculat. Új korszak kezdődött az idén hatvanadik születésnapját ünneplő Liszt Ferenc Kamarazenekar életében. A pontosan megtervezett, többéves építkezésnek, a rebrandingnek pedig egyre látvá-
nyosabb az eredménye. Az együttes kuratóriumának elnökével, dr. Körmendy-Ékes Judittal arról be­szél­gettünk, miként lehet megőrizni a társulatot jellemző művészi értékeket úgy, hogy közben a korral haladva újdonságokat is kínáljanak a közönségnek, s mindezért megkapják a megfelelő elismerést, hogyan lesz a Liszt Ferenc Kamarazenekar Magyarország egyik első számú kulturális exportcikke, és mindebben meny­nyire segít az, hogy az együttes nemcsak a muzsikusoknak, hanem a stábnak is szenvedélyes szív­ügye.

Világjárásra indulnak a jubileumi esztendőben…
Dr. K.-É. J.: Szeptember elején Bukarestben, a George Enescu Nem­zet­közi Fesztiválon adott koncerteket a Liszt Ferenc Kamarazenekar, majd Erdélyben játszanak, a hónap végén pedig Németország követ­ke­zik. Nagy előrelépés az is, hogy októberben dél-amerikai ven­dég­sze­replésen vesznek részt, amire már sok esztendeje nem volt példa. De említhetem a bázeli fellépést vagy a genfi Victoria Hallban adott hang­ver­senyt, majd azt a sorozatot, amelynek keretében Lettországban, Szlovéniában, Törökországban szerepelnek. Tavaly egy koncerten mu­zsi­kál­tak Spanyolországban, idén már több estből álló turnéra kaptak meghívást. S persze folyamatosan dolgozunk azon, hogy újabb és újabb piacokról érkezzenek felkérések… Többféle formációval, nagyon széles repertoárral járják a világot, van, ahol nagyzenekarként mu­zsi­kál az együttes, akad, ahol az alapformáció szerepel, a helyszínnek, a műsornak megfelelően. A most indult szezonban olyan sok a fellépés, hogy már alig lehet beilleszteni egy-egy újabb meghívást, s kezd megtelni a naptár a 2024-es és 2025-ös évadra is.

Nem is oly régen pedig még üresen tátongott a koncertkalendáriumuk. Minek köszönhető mindez?
Dr. K.-É. J.: A gondosan megtervezett, többéves építkezésnek, amely során a művészeti vezetőnkkel, Várdai Istvánnal, valamint Tfirst Péter koncertmesterrel végig közösen gondolkodtunk. S tényleg az alapoktól kellett kezdeni, hiszen amikor átvettük a zenekar irányítását, egyetlenegy hangversenyre nem volt felkérés… A cél a kezdetektől az volt, hogy összhangba hozzuk a zenekar meglévő művészi teljesítményét a piaci elismertséggel. Egyensúlyba állítani a mérleg két serpenyőjét. Ehhez arra volt szükség, hogy felmérjük, mire van igény a piacon, s ahhoz igazítsuk a kínálatunkat. Ehhez nagyon pontosan meg kellett tervezni az egymást követő lépéseket. Az, hogy Várdai István vállalta a művészeti vezetői posztot, jelezte, látja az együttesben rejlő potenciált. Nemcsak elképesztő nemzetközi kapcsolatrendszerét hozta magával, hanem művészeti kérdésekben is olyan új gondolkodást képvisel, amely inspirálóan hat a muzsikusokra. Úgy építettük fel a stratégiát, hogy a kezdettől nagyon szigorúan vesszük a munkamegosztást. A művészeti terület Istváné és Péteré, ebbe nem szólok bele, a menedzsmentet érintő ügyek pedig az enyémek. S bizony, ha azt látom, akad egy remek művészi ötlet, de nem fér bele a keretbe, akkor kénytelen vagyok rá nemet mondani. Hármasban jól megtaláltuk a modus vivendit. Nem szólunk bele egymás munkájába, de tisztában vagyunk azzal, hogy mi mindennel foglalkozik a másik. Így a kezdetektől tudtuk, hiába jó a művészi teljesítmény, ha ez nem látszódik. Szükség van a rebrandingre. Még a coviddal is szerencsénk volt, a leállás időt adott nekünk a mindennapi munkára, a tervezésre, az üzleti felmé­résekre, hiszen ahhoz, hogy eredményt érjünk el, ezt az aprómunkát is el kellett végezni. Volt elég idő, hogy mindent újragondoljunk, egyeztessünk, megkössük a kompromisszumokat. S az összes tag egyetértésére szükség volt. Nagyon fontos, hogy a muzsikusok is megértsenek, elfogadjanak minden új lépést. S úgy vélem, ennek a zenekarnak Várdai István a szíve, a gerince pedig Tfirst Péter. Fontos, hogy megőrizzük az eddigi hat évtized hagyományát, és úgy forduljunk a jövő felé. Öröm, hogy organikusan tudott változni a zenekar struktúrája, a művészeti koncepció, hogy a meglévő, elődöktől örökölt értékekre szervesen építkezve lépünk tovább. Így lehet fejlődni művészi és piaci értelemben is.

A munka eredményeként megszületett az új arculat, amelyet 15 díjjal jutalmaztak, s változott a repertoár, a koncertösszeállítások is. Ha egy olyan néző, aki tíz évvel ezelőtt látogatta a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjeit, újra beül egy estjükre, milyen újdonságokra figyelhet fel?
Dr. K.-É. J.: Elsőként arra, hogy hangversenyt adnak, hiszen nem volt ez mindig természetes… Arról nem is beszélve, hogy míg régebben még a hónap elején is aggódtunk amiatt, hogy az októberi évadnyitó hangversenyre elfogynak-e a jegyek, idén már augusztusban ki kellett nyitni a kórusüléseket a Zeneakadémián, ugyanis az összes többi elfogyott. S biztos, hogy a közönség visszatérő tagja megkapja azt a jellegzetes Liszt Ferenc-es hangzást, amelyre emlékszik. Azt a hihetetlen pontos, elképesztő összhangot, újdonságokkal kiegészítve. Egyébként minden hozzánk érkező vendégművész már az első próbát követően megemlíti a speciális hangzást, azt, hogy mennyire fegyelmezett és jó a zenekar, s hogy elképesztő a hangszínük. Azt is megjegyzik, hogy ilyen vonóskarral sehol máshol nem találkozni. Ezért minden világsztár szívesen jön vissza újra és újra, vagy hívja meg a Liszt Ferenc Kamarazenekart a fellé­péseire.

Változik a létszám, bővül a repertoár, amelyben egyre több a saját átirat.
Dr. K.-É. J.: Igen, hiszen Tfirst Zoltán, Péter édesapja, aki maga is sok évtizeden keresztül játszott az együttesben, jól ismeri a társulatot, így tudja, hogyan kell számukra komponálni, s ezek a darabok segítenek az egyéni arculat alakításában is. Turnékon ugyancsak nagy érdeklődést keltenek az új, mégis ismerős dallamok, a csak általunk előadható kompozíciók. Ezek a művek a szívéhez, kezéhez nőttek a zenekarnak. Ráadásul a szövevényes szerzői jogok között az a legtisztább, ha a miénk a mű…

Azt látom, hogy nemcsak a jelenre, hanem a jövőre is fókuszálnak, hiszen zenekari utánpótlást nevelnek, emellett az új közönség megteremtésére is figyelnek, például különleges ifjúsági koncertekkel.
Dr. K.-É. J.: Itt is a tervezést említhetem, amely során megnéztük a céljainkat, s azt is, milyen lépésekkel érhetjük el. A muzsikus utánpótlás-nevelés nagyon fontos, ismernünk kell azokat a fiatalokat, akikkel dolgozunk, ezért a Zeneakadémiával közösen elindítottuk a Mesterjáték-programot, amelynek keretében az egyetemi hallgatóknak lehetőségük nyílik közösen fellépni zenekarunkkal, egy színpadon állhatnak szakmai kiválóságokkal, sőt akár külföldi turnékon is tapasztalatot szerezhetnek, ők a kisegítők az előadásainkon. S természetesen az is fontos, hogy tíz vagy húsz esztendő múlva is üljenek a nézőtéren. A közönségnevelést korán kell kezdeni és szisztematikusan végezni, a gyerekeknek, ahogy nőnek, folyamatosan újat és újat kell nyújtani. S hogy ez jól működik, annak is köszönhető, hogy komoly marketingmunkát fektettünk ebbe a területbe is. Figyelünk a gyerekek, a fiatalok visszajelzésére, mérünk rendszeresen, s szerencsére a kollégáknak temérdek jó elképzelésük akad. Indítottunk videópályázatot, egyórás koncerteket tartunk másfél helyett, sok mindennel próbáljuk megfogni az ifjabb nemzedéket. Nagy szerencse, hogy Várdai Istvánnak zseniális ötletei vannak, s az elképesztő érzékenysége is sokat segít. Amikor korábban elkezdtünk tervezni, megnéztük, mekkora stábbal dolgoznak a világpiaci versenytársak, s azt láttuk, hogy nagyon messze vagyunk attól a mérettől… Így a mi csapatunkban mindenki több ember feladatát végzi, s ebben az is segít, hogy ez a munka mindenki részéről valahol egy szenvedélyes szerelem. Olyan fokú lojalitás, a klasszikus zene, a zenekar iránti elköteleződés rejlik mögötte, amellyel kevés munkahelyen találkoztam, s ez sokat ad a mindennapokhoz. Nagyon büszke vagyok hát nemcsak a zenekarra, hanem a stábra is. Mi, a menedzsment azon dolgozunk, hogy megfelelő bázist teremtsünk, a muzsikusok csak a zenével foglalkozhassanak. Hogy változtassanak, fejlesszék a repertoárt, s minél hamarabb a világ legjobb kamarazenekarává válhasson a társulat, hiszen ez a cél, e felé indultunk el három esztendeje.
hirdetés


Megőrzés, megújulás, mesterjátékok
Az idén hatvanadik születésnapját köszöntő társulat koncertmesterével, Tfirst Péterrel jubileumi progra­mokról, a Várdai Istvánnal közös munkáról, megőrzésről és megújulásról is beszélgettünk.

„Remekül tükrözte az együttesünk életében jelenlévő, új irányokat a tavaszi, születésnapi koncertünk a Müpában – meséli a hegedűművész –, hiszen a Beethoven-kvartett vonószenekari változata erősen kötődött a régi együtteshez, sokszor játszottuk az elmúlt évtizedekben. Vivaldi A négy évszak című műve Max Richter átiratában új, érdekfeszítő értelmezést kapott, ezt a művet a Győri Balett táncművészeivel adtuk elő, s szintén különleges volt Kraft csellóversenye Várdai Istvánnal. Ezek az új próbálkozások mindig maguk után vonják a közös gondolkodást arról, mit tartsunk meg, mit engedjünk el, s nemcsak a közönség reakciója, hanem az alapján is döntünk, hogy jól érezzük-e magunkat abban a zenei világban.
Minden hozzánk érkező vendégművész hat ránk, hiszen akadt, aki a szólista fellépését követően beült például koncertmesternek a zenekarba.
Fontos e téren a Mesterjáték-programunk is, amelyet 2021-ben kezdtünk. Ennek keretében számos koncertünkön zeneakadémistákkal egészül ki a társulat. Az ifjú zenészek beülnek egy-egy rutinos zenekari tagunk mellé, így vesznek részt a próbákon, koncerteken. Érdekes és izgalmas ez a közös munka, hiszen nemcsak továbbadjuk a kamarazenei játék hat évtizedes hagyományát – amelyre a fiatalok nagyon nyitottak –, hanem mi is rengeteget tanulunk tőlük. Annak örülnénk, ha ez az együttműködés időben még hosszabbá válna, és nem csupán a kibővített együttes munkájában vehetnének részt.”

Tfirst Péter huszonkét esztendeje játszik a Liszt Ferenc Kamarazenekarban, azt meséli, ő a második generáció tagja, az alapítók négy évtizeden keresztül muzsikáltak együtt. Mára megérkezett az együttesbe a harmadik nemzedék, hiszen akadnak az új muzsikusaik között 27-28 éves fiatalok is. S arról, hogyan viszik tovább, s újítják meg a hat évtizedes hagyományt, milyen hatása volt a társulatra a művészeti vezetőként érkezett Várdai Istvánnak, a következőket mondja:
„Minden új taggal változik az együttes dinamikája, s egy-egy új szólista is hat még azokra a darabokra is, amelyekhez erős tradíciók kötődnek. Várdai István határozott elképzelésekkel bír, de képes ezt ötvözni a társulatunknál meglévő hagyományokkal. Temérdek ötlete akad a művek előadása, a hangszerkezelés, a műsorkoncepció, a játékmód, a próbafolyamat tekintetében, számos újdonság, friss idea lapul a tarsolyában. S aztán a közös muzsikálás alatt derül ki, mi az, ami mindebből működik. S bár havonta csak néhány napot tud az együttessel tölteni, ezek intenzív időszakok, amik alatt igyekszünk egy-egy kompozíció arculatát közösen alakítani. Várdai István három pozícióból is irányt mutat e téren, hiszen akad, amikor vezényel, irányítja a próbát, vagy pedig szólistaként lép velünk pódiumra, s mindennek megvan a gazdagsága mindegyikünk számára. A sokat játszott művek is frissebbé válnak, kinyitja a muzsikusok fülét szokatlan megoldások iránt, vagy épp az új, először műsorra tűzött darabok hatnak a társulatra. A Liszt Ferenc Kamarazenekarnál – ahogy az első évektől – ma is jellemző, hogy mindig közösen dolgozunk a művekkel. Kell egy vezérfonal, de az együttes munka során születik meg az a zenei gondolkodás, előadás, amelynek a koncertjeinken tapsolhat a közönség.”








vissza
vissza a lap tetejére | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Családi | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat
2009-2023 Copyright © Pesti Műsor