PM Online | Színház

Andrási Attila Jászai Mari-díjas rendezőtől megszokhattuk, hogy komoly történelmi leckékkel tartja éberen nemzeti emlékezetünket. Idén azonban az eddigi tétekhez képest is nagyot emel: egyre több figyelmet követel a nagyérdeműtől. Az Udvari Kamaraszínház színpadán ugyanis
hamarosan Kemény Zsigmondnak, a magyar történelmi regény megteremtőjének ikonikus alkotását, A rajongókat láthatjuk Andrási Attila feldolgozásában.

A harmincéves háború második felében játszódó regényben Kemény Zsigmond az erdélyi vallásháborúk egyik fejezetét írta meg: a székely szombatosok perbefogását. Rákóczi György fejedelemsége idején. Az erdélyi szombatosság az unitárius vallás tanainak továbbgondolásából született, és a Bibliához való radikálisabb ragaszkodásra alapozva judaizáns irányzatnak számított a 16. század második felétől. A szombatosságra elsősorban székelyek tértek át, keletkezését 1588-ra vezetik vissza, és Eőssi András erdélyi főnemes nevéhez kötik, de egyik vezéralakja – és a regény egyik főszereplője – Péchi Simon, Bethlen Gábor fejedelem korábbi kancellárja. A másik főszereplő Kassai István, Rákóczi György fejedelem tanácsosa, aki a szombatosokban komoly belső ellenséget látván mindent megtesz, hogy leszámoljon velük, azonban tervei nem sikerülnek maradéktalanul: a szombatosokat nem ítélték halálra, csak vagyonelkobzásra.

Kemény Zsigmond regénye legalább annyira tanulságos, mint az azt ihlető történelmi események. A cselekményszövéstől a jellemábrázoláson át a címadó fő motívum sokrétű kibontásáig nemcsak egy kor tükörképét tárja elénk, de az adott társadalmi berendezkedés által kijelölt korlátokat is tudatosítja. A zsarolás, kémkedés, intrikák és lelkesítő beszédek kereszttüzében szövődő cselekmény a valóságban is vadregényes volt, szerelmi szálakkal, hatalmi harcokkal teleszőve. A regény fő motívuma a rajongás, azaz a vallási eszmék mentén megosztott gondolkodás és viselkedésformák romboló ereje, amelyre ma is érdemes odafigyelni. A megosztottság és az abból eredő társadalmi konfliktusok legalább annyira aktuális téma most, mint volt századokkal ezelőtt, az Erdélyi Fejedelemség korában.

A történelem sakktábláján ebben a játszmában a rajongás „fojtott mattot” ad mindkét félnek, és a probléma igazi megoldására nem számíthatunk. A szenvedélyes rajongás áruláshoz, szélsőséges döntésekhez vezet, és ártatlan áldozatokat követel – figyelmeztetett egykor Kemény Zsigmond, és teszi most Andrási Attila is A rajongók színrevitelével. A szombatos szekta történelmi példája nem egyedi és nem is olyan távoli, mint hinnénk: elég csak körülnéznünk a jelenben, és könnyen találunk hasonlóan megosztó ideológiákat. A genderelmélet, de a civilizációs különbségeket pengeélen táncoltató vallási fanatizmus is legalább olyan heves érzelmeket váltanak ki a „rajongók” és az azt ellenzők körében, mint hajdanán a székely szombatosok működése.

Andrási Attila jó érzékkel, friss szemlélettel nyúl a témához, amiről a forráskutatások alapján írt darab március 22-i bemutatóján magunk is meggyőződhetünk. Ahhoz pedig, hogy maradéktalanul élvezhessük a téma impozáns színpadi feldolgozását, érdemes előtte átismételnünk nemcsak a hajdani kötelező olvasmánynak feladott Kemény Zsigmond-művet, de a regény által megidézett kor történelmi eseményeit is.