RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2021. május 7., péntek
Gizella

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Mindennap le kell írni néhány zenei gondolatot”
2021-03. szám / Pavlovics Ágota

Dragony Tímea zeneszerző diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneszerzés tanszakán szerezte, tanárai Keuler Jenő és Orbán György voltak. Rendkívül sokoldalú ze­ne­szerző, komponál szimfonikus költeményt, dalciklust, szimfóniát, kamarazenekari és kórusművet,
verseket zenésít meg. Művei gyakran elhangzanak külföldi fesztiválokon, ahogy itthon is, például a Minifesztiválon, a Fesztivál Akadémián, a Magyar Rádióban. Az elmúlt bő két évtizedben számos díjjal elismert zeneszerző szimfonikus zenekari műve a Müpa 15., jubileumi évada alkalmából meghirdetett sokrétű zeneműpályázaton díjat kapott. A pandémia idején is szikrázóan optimista Dragony Tímeával beszélgettünk.

Szívből gratulálok a Müpa zeneműpályázatán kapott díjahoz.
D. T.: Nagy boldogság, hogy a Müpa zeneszerzőpályázatán a BIF­ROST ’a Híd’ című szimfonikus költeményem díjat kapott a szim­fo­ni­kus zenekari kategória egyetlen zenekari darabjaként, két zene­szer­ző­társam darabja ugyanis versenymű volt.

Hogy talált rá a skandináv mitológia szépséges történetére?
D. T.: Gyerekkorom óta szeretem a meséket, mondákat, mítoszokat. 2017 óta folyamatosan nagyzenekari munkákat írtam, és mindig erő­tel­jes zenei kifejezésre törekedtem. Így a Müpa pályázat kiírásánál nem volt számomra kérdés, hogy egy erős hatású, szimfonikus zenekari művel pályázok. A mitológiai téma nem előzmény nélküli, 2017-ben írtam Crann Bethadh című szimfonikus költeményemet, ami a kelta mitológia szent fájáról, az Élet fájáról szól. A skandináv mitológiában BIFROST ’a Híd’ köti össze a földet az éggel. A történettel már évekkel ezelőtt találkoztam, és olyan nagy hatással volt rám, hogy egy papírra felírtam: nagyszabású zenekari műhöz. Örülök, hogy félretettem, nagyon szép történet a földi lét és a mennyország közötti hídról. Számomra fontos, hogy impozáns témaköröket találjak, sokféle karaktert fogalmazhassak meg, hogy erőteljes és kifejezésteli legyen a zene a lélekre és az értelemre.

Ön az elmúlt bő két évtizedben számos díjjal lett gazdagabb, okoz még izgalmat, ha elindul egy meg­mé­ret­tetésen?
D. T.: Alapvetően optimista, bizakodó alkat vagyok, vallom, hogy mindig meg kell próbálni, ami adódik. Láttam a versenykiírásban, hogy elő fogják adni a győztes műveket, ami nagyon fontos számomra, nyomban látom magam előtt a helyszínt és a zenekart. Hálás vagyok, hogy minden zenekari művem bemutatásra került eddig, most is nagy izgalommal várom a BIFROST ’a Híd’ bemutatóját. Csodálatos ajándék ez a lehetőség, ami új gondolatokat, közös munkákat hoz.
hirdetés

Szinte csak régi, jeles alkotók műveiből merít, mint például Shakespeare szonettjei, melyek nyomán a Szonett 24 született, Arany János költeményei, amelyek a Virradás című dalciklust ihlettek, vagy a Vágymagam a hold alatt című József Attila-vers megzenésítése.
D. T.: Az egyik diplomára komponált művemet, zenekari dalaimat is négy William Shakespeare szonettre írtam. Számos depresszív témával találkoztam, amelyek nem inspirálnak. Egy időre el is távolodtam a kortárs költészettől. Nem csak a dallam fontos, ha zenét akarok írni, olyan szöveghez nyúlok, amiben mindent megtalálok. A míves, magas irodalmi művek hangvétele hat rám legjobban. Kivételes és különleges felkérés volt, amikor Fellegi Melinda zongoraművész elküldte 80 versét, és ezek közül választottam néhányat. A Lángrózsa című dalciklusom ősbemutatója a 2018-as Fesztivál Akadémián volt, az ese­mény­sorozat a Versek és vonzások címet viselte.

Gyakran részt vesz művei előadásában is, zongorán játszik, énekel. Hogy talált rá erre a formára?
D. T.: Amikor a zeneszerzés felmerült bennem, tudtam, hogy a hangszeres munkán keresztül fog oda vezetni az út. Azokkal a művészekkel, akik megszólaltatják a műveimet, aktív konzultációt folytatok. Zeneszerzőként „társulatot” szerettem volna, előadókkal, aktív művészkörrel, és ezt sikerült meg­va­ló­sí­tanom. Örömömre kiemelkedő szólistákkal – leggyakrabban Miksch Adrienn énekművész, Kelemen Barnabás hegedűművész, Klenyán Csaba klarinétművész, Ittzés Gergely fuvolaművész, Bakó Levente és Pálfalvi Tamás trombitaművészek, Rohmann Ditta és Kántor Balázs gordonkaművészek társaságában – dolgozom.

Napjainkban milyen szövegekben és zenékben gondolkodik?
D. T.: Nagyon szép terveim vannak. Mint említettem, a Müpa pályázat lehetőséget adott fontos ta­lál­ko­zásokra, például Záborszky Kálmán, a Szent István Filharmonikusok vezető karmestere, a Szent István Király Oratóriumkórus karnagya szorgalmazta egy szólistára, kórusra és zenekarra írt mű meg­kom­ponálását, szintén vele beszéltünk más zenekari darabok megírásáról is. A Budafoki Dohnányi Zenekarral is újabb együttműködést tervezünk a jövőben. Zenekari dal megkomponálására készülök. Szepesi Ben­cé­vel, a Budapest Saxophone Quartet művészeti vezetőjével kamaraművekben gondolkodunk, jó élmény lesz ismét a kamaradarabokhoz visszakanyarodni. A Corpus Harsona Quartet rendelt tőlem egy művet, és kaptam szóló zongoradarabokra is felkéréseket, sokszínű a paletta.

Nagyon termékeny zeneszerző, rengeteget dolgozik, koncertezik, hogy bírja a tempót?
D. T.: Önfegyelem kérdése, persze adottság is, hogy jól tudok bánni az idővel. Tapasztalatból tudom, hogy melyik darab mekkora időfelületet igényel, egyenletes szerzői munkát végzek, nálam nem hektikus az alkotás folyamata. Azt vallom, amit Giuseppe Verdi mondott: mindennap le kell írni néhány zenei gondo­latot.

vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor