Interjú
„Egóból nem lehet se zenélni, se semmi értelmeset csinálni”
2019-04. szám / Pavlovics Ágota
Hangszere a trombita, amit szemmel láthatóan lubickolva fúj. Zeneszerzőként, The Mind’s Ear című, 2017-ben megjelent lemezével különböző korok zenei stílusai között vezetett bennünket. A lemez megírásakor az érdekelte, hogy lehet megélni a kapcsolódási pontot a között, amit látunk,
és amit hallunk. A Modern Art Orchestra (MAO) tagja, de több együttesben is muzsikál. Szikrázóan szerteágazó tehetségét, elmélyült szakmai tudását számos díjjal ismerték el. Örömünkre Subicz Gábor megosztotta velünk üdítően friss gondolatait.
Most próbálják Fekete-Kovács Kornél március 27-én a Müpában bemutatásra kerülő, Foundations című, egész estés darabját, melyet a jóga filozófiája inspirált. Milyen érzéseket ébreszt önben ez a sok szempontból különlegesnek ígérkező mű?
S. G.: Nagyon különleges az egész darab, és izgalmas látni belülről, ahogy szépen összeáll egy nagy egésszé. Inspiráló és tanulnivaló az a komplex gondolkodásmód, ahogy Fekete-Kovács Kornél egy ilyen estét felépít.
Tavaly, március 25-én Bartók születésnapja előtt tisztelegve mutatta be a Modern Art Orchestra a Tizenöt magyar parasztdal című lemezt, a szóló zongoradarabokat Ávéd János, Bacsó Kristóf, Fekete-Kovács Kornél és ön dolgozták át nagyzenekarra, és úgy tűnik, a projekt mindannyiuk számára nagy szerelem. Ön hogy fogalmazná meg a művel kapcsolatos érzéseit?
S. G.: Bartók nekem sokáig szent tehén volt, áhítattal, szinte félelemmel hallgattam elsősorban a zenekari műveit. Nehéz nem letérdelni egy ilyen horderejű zseni munkássága előtt, és ahogy egyre többet tanulmányoztam, egyre messzebb kerültem tőle érzelmileg. Aztán később ez a szorongásom magától csökkent, és ez sokat segített akkor, amikor a Tizenöt magyar parasztdalt csináltuk. Az alapanyag egy szűkszavú mikrovilág, ahonnan ezerfelé el lehet indulni. Izgalmas volt a többiek megoldásait hallgatni, néha szinte szóról szóra ugyanaz a megoldás jutott eszünkbe, néha pedig homlokegyenest másfelé vettük az irányt. Nagyon boldog vagyok, hogy alkotóként részt vehettem ebben a projektben. Teljesen unikális zene született, soha nem is hallottam még csak hasonlóról sem.
A lemez Artisjus-díjat kapott. A lemez díja mellé ön kapott egy másik Artisjus-díjat is, könnyűzene kategóriában előadói díjas lett. Mit jelentenek az ön számára a díjak?
S. G.: Megtisztelő és jólesik minden elismerő gesztus, legyen az egy koncert utáni odadobott bravó vagy egy ilyen díj. Azonban az az igazság, hogy a pozitív visszacsatolással sokkal több utólag a belső lelki „meló”, mint a negatívval. Az ember egója rögtön megpróbál ráharapni, és csámcsogni rajta. Ha elfordulsz és bedobod neki a ketrecbe, akkor egy idő után csak megerősödik, és egóból nem lehet se zenélni, se semmi értelmeset csinálni. Próbálom úgy felfogni, hogy ez egy kötelesség. Ha felmegyek a színpadra, mostantól mint Artisjus-díjas megyek fel. Ehhez kell felnőni.
Még mindig a díjaknál maradva, a Kertész Mihály életéről szóló Curtiz című filmet a 42. Montreal World Film Festival World Competition kategóriájának nagydíjával ismerték el. A film zenéjét ön írta. Nehézséget vagy könnyebbséget jelent zeneszerzőként alkalmazott zenét írni?
S. G.: Fantasztikus élmény volt a Curtiz számomra, nagyon szeretem a filmet, és általában a műfajt, igazi kortárs kifejezésforma. Ráadásul az egész stáb óriási odaadással dolgozott, mindenki belepakolta, amije van. Ez egy nagyon hálás helyzet volt, nagyon inspiráló témában kellett komponálnom, a Modern Art Orchestrával vettük fel, akiket jól ismerek, Kiss Flóra énekelte a főcímdalt, amit írtam, benne is száz százalékig megbízom. A bizalmat a saját bőrömön is éreztem. A film alkotói, Topolánszky Tamás Yvan és Sümeghy Claudia teljesen szabad kezet adtak zeneileg. Az alkalmazott zene tulajdonképpen annyit tesz, hogy a szellemi terméked körüli összes aspektust mások döntik el. Ez jelenthet gyötrelmet is, de ebben az esetben számomra rengeteg extra löketet és inspirációt adott. | hirdetés
 |
|
Februárban volt az Ópiumkeringő című előadás bemutatója a Pesti Magyar Színházban. Karády Katalin ismert dalait ön hangszerelte, és az összekötő zenét is ön írta. Milyen képet alkotott magában Karádyról?
S. G.: Egy magyar jazz-zenész gyakran összefut a Karády-dalokkal, sokat közülük már ismertem, játszottam. Viszont nagyon keveset tudtam Karády meghurcoltatásáról, megdöbbentett a kálváriája. Sokkal közelebb kerültem hozzá a kutatómunka során, izgalmas volt, ahogy lehámlik erről az ikonról a rengeteg réteg, amit a különböző korok és generációk terítettek rá. Lengyel Ferenc, a darab írója és rendezője kivételesen tömör, csaknem versszerű szövegét Pataki Szilvia megdöbbentő erővel adja elő. Mondtam is a zenekarnak, ha nem csinálunk semmit, akkor is megtörténik a sztori. Inkább azzal játszottam, hogy hol kezdek el a zenével közben valami másról is beszélni, mint ami a szövegben elhangzik.
Zeneszerzőként mi foglalkoztatja mostanában?
S. G.: A nyáron lemezt veszünk fel a saját zenekarommal, a Subtonesszal, akikkel eddig elég mostohán bántam, kvázi a hobbizenekarom volt ez a nagyszerű brigád. Elképzeltem, hogy milyen lemezt szeretnék hallgatni, és mivel nem találtam hasonlót a telefonomban, úgy döntöttem, csinálok egyet a barátaimmal. Ez rendkívül felszabadító érzés, és ennek megfelelő komolysággal és elszántsággal próbálok hozzáállni.
Végül, de egyáltalán nem utolsósorban mi újság a Konyha környékén, készülnek-e valamire a Hőlégbefúvók?
S. G.: A Hőlégbefúvók folyamatosan üzemben lesznek az év során. Szepesi Mátyás barátom zenekarával öröm zenélni, imádom a „póvert”, ami a Konyha zenekarból árad. De a nyáron fogok vendégeskedni a Margaret Islandnél is, a MAO berkein belül pedig kisebb belföldi turnénk lesz Miklósa Erikával, Szabó Balázsékkal is játszunk párat, én közben a Guca Partyzans és a Vörös Niki Quartet készülő lemezein dolgozom, úgyhogy nagyon aktív időszak elé nézek.
|
 vissza |
|
|
| |
vissza a lap tetejére
