Esterházy Péter születésnapján a Katona József Színház ezzel a produkcióval tiszteleg az író előtt. Mottó: „Miről is beszélek? Hagyom magam sodortatni a szavak által. Egy nagynéném – az úgynevezett nagy családokat nem az apák és anyák teszik, hanem a varázslatos nagynénik,
nagybácsik, távoli unokaöcsök, -húgok és kuzinok –, egy ilyen távoli, varázslatos tante mondja: Nem olvasok olyan könyvet, amelyet össze lehet foglalni. Én meg nem szeretnék ilyen könyvet írni. És ilyen beszédet sem tartani. Sodornak a szavak.” Esterházy Péter 1950. április tizennegyedikén – ahogyan azt az „Egy nehéz nap éjszakája” című EP-írásból tudjuk – a nap 4 óra 59 perckor kelt… derűs, biztos volt az élet, jól ment a munka, a Gönczi domborító brigád fej-fej mellett haladt a Pócza domborító brigáddal… Nagykőrösön vetették már az uborkát, s az idő szerint immár 10 500 kataszteri holdon termesztettünk gyapotot, úgy tervezvén, hogy 1954-ben majd 100 000 kataszteri holdon termesztünk gyapotot. 1950 áprilisában Ádám Margit a mezőkövesdi dohánybeváltóban élmunkás és újító lett… Major Tamás elvtárs elszavalta Majakovszkij „Beszélgetés Lenin elvtárssal” című versét… és megtudhattuk, hogy Bakfis melltartónál drágábbat találhatunk, de ha szívünk szakad is belé, jobbat soha. Máté Gábor hangján megszólal az első Esterházy- mondat, és elkezdődik egy olyan színházi este, melynek tartalmát – a mottóbeli varázslatos tante szigorú elvárásának messzemenően megfelelve – teljességgel lehetetlen összefoglalni. A legjobb tehát, amit tehetünk, ha hagyjuk magunkat sodortatni mi is, mindenféle védőfelszerelés nélkül, a szavak által. A többi majd jön magától.
|
vissza
vissza a lap tetejére
