RSS | Impresszum | Előfizetés  
  2019. szeptember 17., kedd
Zsófia

 
 
Küldés e-mailben Nyomtatható változat
Interjú
„Halálosan komolyan veszem a humort”
2019-03. szám / J. Á.

Az ismeretlen és a Diplomácia után az Amazonok – Három év múlva című előadásban is láthatják a nézők Varga Ádámot a Rózsavölgyi Szalonban. A fiatal színész öt évvel ezelőtt a Viharsarok című mozifilm egyik főszereplőjeként vált országosan ismertté, ezt követően számos szerepre
hívták több budapesti színházba. Játszik A Tanár című televíziós sorozatban is, miközben a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója.

Mikor vált számodra világossá, hogy a színészettel szeretnél fog­lal­koz­ni?
V. Á.: Már gyerekkoromban, amikor is két dolog érdekelt igazán: a biológia – különösképpen az állatok – és az irodalom. A gim­ná­zium­ban végül biológia fakultációra jártam, biológiából is érettségiztem, de közben készültem felvételizni a színművészetire.

A Rózsavölgyi Szalonban jelenleg játszol a Diplomáciában, illetve az Amazonok – Három év múlva című előadásban március eleje óta ala­kí­tod Loicot, a meleg díszlettervezőt.
V. Á.: Loic a legőszintébb a színdarab karakterei közül. Tökéletesen tisz­tá­ban van saját erősségeivel, gyengeségeivel, nem él ön­ha­zug­ság­ban, egyenes, nyílt kommunikációjú, amilyen egyébként én is vagyok, bár ellentétben vele én nem vagyok féltékeny típus. Pont ezért is izgalmas olyan figurát játszani, aki fo­lya­ma­tosan számon kéri a partnerét – olykor indokolt a bizalmatlansága –, de azt is tudja, hogy le kell győz­nie magában valahogy a féltékenység elmebaját. Az Amazonok… humorral átszőtt, nagyon mai témákat boncolgató előadás: körbejárja a család és a magány kérdéseit, baráti és párkapcsolati buktatókkal, krízispróbákkal szembesít.

Nemrégiben ismét alkalmad nyílt együttdolgozni Császi Ádámmal, a Viharsarok rendezőjével, ő vitte ugyanis színre az Átriumban Reginald Rose lefegyverző, mára klasszikussá vált művét, a 12 dühös embert. Tizenkét esküdt hivatott dönteni egy kamasz fiú bűnösségéről, aki ellen a vád: apagyilkosság. Ha az esküdtszék bűnösnek találja, a fiút kivégzik – dióhéjban ez a 12 dühös ember kiindulópontja. Mi az általad megformált esküdt igazsága?
V. Á.: Én vagyok az 1-es számú esküdt, aki az elnöke is az ítélőszéknek. Az volt a koncepció az előadásnál, hogy egy fiatal játssza ezt a figurát, akinek semmi tapasztalata nincs, és így teljesen alkalmatlan a tizenkét esküdt irányítására, a viták levezetésére. Nagyon igyekszik jól csinálni a feladatát, de nem megy neki. Görcsösen képviseli azt, hogy minden szabályosan történjen, ám ezzel agyon­sza­bá­lyoz, túlpörgeti magában a felelősséget, még arról is megszavaztatja az esküdttársakat, hogy sza­vaz­za­nak. Nevetségessé válik, és már rögtön az elején elveszíti elnöki tekintélyét. Az ítélet kapcsán is leginkább az motiválja, melyik csapat fogadja be: akik bűnösnek látják a vádlottat, vagy akik ártatlannak.

A megnyerő, férfias külsőd alapján nekem az volna logikus, ha inkább hősszerelmes vagy szívtipró karaktereket osztanának rád a rendezők.
V. Á.: Eddig inkább a deviáns és a rosszfiú karakterek találtak meg, vegyük például az Equust vagy A Tanár sorozatban Gyulát. Az Amazonok-beli szerepnek azért is örültem, mert idáig ritkán volt lehetőségem vígjátékban játszani, pedig lételemem a humor. Már gyerekként folyamatosan bohóckodtam, szeretek megviccelni és megnevettetni másokat, szóval halálosan komolyan veszem a humort, könnyebb így szembenézni a nehézségekkel is.
hirdetés

Gondolkodtál már azon, hogy társulathoz szerződj?
V. Á.: Ha többször játszom egy helyen, mint például a Rózsavölgyi Szalonban, otthon érzem magam, és olyan, mintha társulatban lennék, érzelmi biztonságot is ad. Szeretek csapathoz tartozni, vágyom „színházi családokra”, ugyanakkor nagyon élvezem a szabadúszást is, mert felfedező típus vagyok.

Hogy felfedező típus vagy, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy végigmentél már az El Caminón is.
V. Á.: Háromszor is végigcsináltam, különböző útvonalakon. Először 2012-ben tettem meg a közel ezer kilométeres távot, egyedül. Szerettem volna valami olyasmit csinálni, ami kvázi vízválasztó a gyereklétem és a felnőtté válásom között. Magányos kalandra volt szükségem, amelynek során rátekinthetek az addigi életemre, tanulhatok új dolgokat önmagamról. Azért szeretek menni, új helyeket megismerni, hogy képes legyek más szemmel is nézni a világot. Életre szóló élmény volt a Kilimandzsáró megmászása is. Néha eszembe jut, milyen jó lenne összekötni a valamilyen munka kapcsán a természet szeretetét és a színészetet.

Nemrég az Alvilág című, Ujj Mészáros Károly rendezte televíziós krimisorozatban láthattak a nézők – a főszereplő Schmied Zoltán fiatalkori énjét játszottad. Milyen további munkáid lesznek?
V. Á.: Mostanában számos filmes megkeresést kaptam, de ezekről egyelőre nem árulhatok el kon­kré­tu­mokat. Sűrű évem lesz 2019, nyitottan és kíváncsian várom, tele energiával.






vissza

Értékeléshez  jelentkezz be!
vissza a lap tetejére | küldés e-mailben | nyomtatható változat



 
 
Színház | Mozi | Zene | Art | Gyerek | Könyv | Gasztro
Kapcsolat | Impresszum | Előfizetés | Médiaajánlat | RSS |
2009 Copyright © Pesti Műsor